Blogbazár
Jávor Benedek: Áder békésen elmolyolgathat …..
Kedves Áder János! Értem én, hogy ez a környezetvédelem viszonylag ártalmatlan területnek tűnt annak idején arra, hogy elbábozza, hogy csinál valamit a kormány gyalázatos törvényeinek aláírásán túl. Csakhogy közben a helyzet kicsit komolyabbra fordult, és a klímaváltozás a csendes parkolópálya helyett az egyik legégetőbb politikai témává vált világszerte.
A magyar kormány
pedig nem csak Magyarországon nem teszi meg az elengedhetetlenül szükséges lépéseket, sőt akadályozza azokat (a szélerőművek betiltása, a napelemekre kivetett adó, a megújulókra és energiahatékonyságra szánt uniós pénzek korrupt elsíbolása, stb.), de immár európai szinten is az egyik fő akadályává vált a közös fellépésnek. A helyzet az, köztársasági elnök úr, hogy nem nagyon fog a jövőben menni, hogy eljátssza a felelősségteljes, „zöld” elnököt, miközben semmiben nem ütközik a kormánnyal. A klímakatasztrófa elleni fellépés és a magyar kormány kiszolgálása: ez mára vagy-vagy kérdéssé vált.
De amíg új területet talál,
ahol békésen elmolyolgathat anélkül, hogy véleményt kellene mondania a kormányról (javaslom esetleg a nemzetközi hímzőkörök felkarolását), addig is jó lenne egy picit jobban felkészülni, mielőtt a nyilvánosság előtt a szájára veszi a klímaváltozás ügyét.
Nézzük ugyanis a tényeket
Ön azt állítja, hogy Magyarország teljesíteni fogja a 2030-as vállalásait. Nos, 2030-ra nincsenek kötelező tagállami célok, amiket teljesíthetnénk – ez egyébként a közös európai klíma- és energiapolitika egyik nagy problémája. Ehelyett a Nemzeti Energia- és Klímatervek vannak, amelyekben a tagállamok bemutatják az Európai Bizottságnak, hogy hogyan járulnak hozzá a közös európai célok teljesítéséhez.
Idén tavasszal kellett leadni ezeket a terveket,
és épp a napokban érkezett meg az Európai Bizottság kritikája a magyar tervről. Ez gyakorlatilag minden elemében problémásnak találta azt, elfogadhatatlanul alacsonynak látja a megújuló energiaforrások tervezett részarányát, a közlekedési dekarbonizációs terveket, felületesnek, kidolgozatlannak szinte minden gyakorlati elképzelést. Ez nagyon nem azt mutatja, hogy rendben lennénk a 2030-as célokkal.
Azt is mondja, köztársasági elnök úr,
hogy Dánia mintaországként él az emberek fejében, pedig ugyanannyival csökkentette a kibocsátását 1990 óta, mint mi. És hogy a magyar csökkentés a 2000 óta végbement technológiai váltásnak köszönhető. Lássuk megint a tényeket, mi a különbség a magyar és a dán kibocsátáscsökkentés között. A Global Carbon Atlas adatai (lásd grafikon) elég világos képet adnak. A magyar kibocsátáscsökkentés elsődleges oka a 80-as 90-es évek fordulóján a szocialista nagyipar összeomlása, 1984 és 1994 között 91 MtCO2-ről 62-re esett a magyar kibocsátás – és nagyjából 2008-ig ekörül a szint körül hullámzott.
Semmilyen technológiaváltás eredményeként adódó kibocsátáscsökkentés nem történt 2000-től
Ha kiszűrjük ezt a – szocializmus bukásához köthető – hatást, és mondjuk 1996-ot vesszük bázisévnek, amikorra ez a folyamat már lezajlott, akkor azt látjuk, hogy 1996-2017 között a dán kibocsátás több mint 50%-kal, a magyar pedig alig 20%-kal csökkent. A magyar kibocsátásokban 2008 után van egy újabb csökkenés – azonban ez sem a kormányzati erőfeszítések, vagy a technológiaváltás, hanem a gazdasági válság és a GDP-visszaesés következménye. Ráadásul a magyar kibocsátások 2014 óta dinamikus növekedésnek indultak. A trend alapján 2030-ig még a gazdasági nehézségek által korábban okozott kibocsátáscsökkentési eredmények is veszélybe kerülnek 2030-ra.
Magyarország nagyon messze van attól,
hogy a klímakatasztrófa kordában tartása ügyében a tőle elvárható lépéseket megtegye, sőt, másokat is megakadályoz ebben. Amivel véletlenül sem akarom azt mondani, hogy amúgy az EU-ban vagy más tagállamokban minden rendben volna. A valóságban még az elfogadott 2030-as célok is messze vannak attól, hogy egy életszerű pályát rajzoljanak fel akár a Párizsi Klímaegyezményben vállalt 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés eléréshez, akár a 2050-es dekarbonizációhoz.
Éppen ezért volna égető szükség a 2050-es dekarbonizációs megállapodásra,
mert abból lehet levezetni, hogy elkerülhetetlenül szükség van az európai és tagállami erőfeszítések növelésére, és a 2030-as célkitűzések emelésére, amire a 2023-as felülvizsgálatukkor sort kell keríteni. Éppen erre hívja fel a figyelmet Greta Thunberg és a Fridays for Futre mozgalom, akit a műsorvezető egy „nem teljesen egészséges” embernek titulál, és akit ön szerint bizonyos cégek használnak fel PR-célokra. Nos, akik ebben a történetben nem teljesen egészségesek mentálisan, és konkrétan megnevezhető német autógyárak PR- és lobbigépezeteként működnek, az az ön által kiszolgált magyar kormány.
Szégyen önökre, szégyen Magyarországra
Megváltozni nem fognak, de legalább ön abbahagyhatná ezt a zöld idétlenkedést. A valóságban önt nem lehet megkülönböztetni Németh Szilárdtól. Talán annyiban, hogy pacal helyett halászlét főz. A többi egységes, tömbszerű sötétség.
Szerző
