Jogászkodó terrorizmus

A magyar „kormány” bizony terrorizálja a társadalmat: szóval, tettel és mulasztással is. Ma van a Menekültek Világnapja. Orbán ünnepel: ma fogadtatta el piszkos „törvényeit”.

De persze nem ma kezdődött.

A magyar „kormány”, amióta a Fideszé, terrorizálja a társadalmat – hol így, hol úgy. Folyamatos hecckampánnyal és „törvénynek” hazudott aljasságokkal.

Így megy ez az első visszamenőleges hatályú „törvénytől” kezdve a zalaptákolmány elfogadtatásán át a lex CEU-ig és a „Stop Soros”-ig – és tovább.

Nem a „törvény” szövege az érdekes: alkotnak valami „gránitszilárdságút”, és aztán kedvükre módosítják – akár személyre szabottan is.

Nem, nem a szöveg az érdekes. Egyébként sem érdekel senkit: a fideszesek olvasatlanul is megszavaznak bármit.

A kialakított rutin szerint általában péntek éjjel nyújtják be „javaslataikat”, amelyekről aztán kedden lehet szavazni. Ettől csak egészen kis eltérések adódnak, legtöbbször a gyatra látszat kedvéért.

És ne panaszkodjunk: Magyarországon ma akármit művel a hatalom, minden „jogszerű”, mindenre van törvény! Vagy lesz.

Nézzünk egy példát: több mint két éve élünk „fokozott rendőri ellenőrzésnek” kiszolgáltatva.

A fokozott rendőri ellenőrzés fogalmilag csak ideiglenes lehet – nálunk mégis kvázi állandósították. Mondjuk meghirdették valamikor szeptember 1-jével, 0 órától a következő év január 31-én 24 óráig. Aztán meghirdetik február 1-je 0 órától újra.

Ideiglenes rendszabály ez, akárki láthatja..!

Állandósított fokozott ellenőrzés persze a gyakorlatban nem képzelhető el – nem is csinálják. De arra jó, hogy az ember tudja, mi van; hogy bármikor bárkit szabadon zaklathassanak.

E példán szemlélhetjük a fideszes „jogalkotás” természetét: nem más az, mint a jog kigúnyolása, az akarat kultusza. A változó akaraté, természetesen: a lényeg, hogy a hatalom akarata legyen. Önkényes és érthetetlen: megszoknunk kell csak, elfogadnunk – megértenünk – egyáltalán nem szükséges. A pofont sem kell megérteni… Kell ezt magyarázni például azoknak, akik a múlt század harmincas éveit idéző (Illyés Gyula: Puszták népe) viszonyok között élnek, fideszes Döbrögik uralma alatt? És kell ezt magyarázni pénzmegvonástól tartó vagy új juttatásokban reménykedő, alattvaló mentalitású (hol lehet altiszt…) professzoroknak..?

Szóval nem a szöveg az érdekes, hanem a körítés. Nem szabályozni akarnak, hanem igazolni a folyamatos, megszakítatlan hecckampányt.

Természetesen ezeket a „törvényeket” – ahogy egyébként általában a többit is – minden egyeztetés nélkül fogadják el. Valódi vita sem zajlik: annak nagy részét bizottságokba száműzték. De egyébként is: ahol a hatalom érve annyi, hogy a „törvény” ellenzői bevándorláspártiak, migránssimogatók, Soros-bérencek, hazaárulók, ott ugyan milyen vitáról beszélhetünk?

És amit a politikusok egyelőre netán nem mondanak ki, azt szétkürtöli a Fidesz terrormédiája. És az a terrormédia fölöttébb hatékony, legalábbis az ország lakóinak többségét kitevő, zártan élő, kevésbé kulturált, kevésbé önálló emberek körében.

Mindig előjönnek valamivel, amit „törvénynek” hazudnak – de nem az a lényeg.

A lényeg a hecckampány; az a hecckampány, amelynek alapja, meghatározó jellemzője az antiszemita indulatok fölszítása, továbbá a cigányellenesség, a homofóbia. Általában az „ellenesség”: migráns, Soros, Brüsszel, ENSZ, filozófusok, színészek, írók, akadémikusok – egyre megy. Mindegyik libsi, mindegyik Soros-bérenc…

A hatalom a maga érdekeit  a társadalom terrorizálásában ismeri föl: a megvadulni hajlamosakat megvadítja, a félelemben élőket képzelt veszélyektől való rettegés görcsébe taszítja.

Terrorizmus ez, még ha „jogászkodó” is: állami és igazi. 2010 óta tart, folyamatosan. És nincs kegyelem: senki sem úszhatja meg.

A Velencei Bizottság pedig… Kit érdekel a véleménye? Soros-bérencek!

Ma van a Menekültek Világnapja. Orbán ünnepel: a „kormánypárti” többség lelkesen megszavazta, amit meg kellett szavaznia. Az ellenzék megosztott volt: néhányan nem vettek részt a szavazásnak nevezett cirkuszban.

De aztán visszajöttek vagy visszajönnek, és minden mehet tovább, ugyanígy.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük