Banánköztársaság
Jól értsük ám!
Van itten két üde hír is. És akad egy hangyányi – közös – gond velük. Mert a közzétett állításokat értékelhetjük éppen így is, meg úgy is; ki kormánypártian, ki meg ellenzékien. De melyik a helytálló? Döntsétek el ti, kedves Olvasók!
Az első „hír” a Fidesz frakció közleményéből
„A fidesz.hu honlap elleni hétfői hackertámadás sikertelen volt, a terheléses támadást indítók semmilyen adathoz nem fértek hozzá, levelezés pedig nem is fut a honlapon keresztül. Amennyiben bárki innen szerzett adatokra hivatkozik, az nyilvánvaló hamisítvány, a szükséges jogi lépéseket megtesszük. A hamisított adatokat, leveleket tényként közzétevő sajtóorgánumokkal szemben is eljárást kezdeményezünk.”
Tegyük fel, hogy az iménti állítások helytállóak. Tegyük fel, hogy a hackerek, akik lazán, csuklóból képesek voltak egy hétköznapi túlterheléses támadással lebénítani a kormánypárt honlapját, képtelenek ugyanennek a rendszernek más helyeiről bizalmas információkat, levéltitkokat megszerezni… Ha ebben mélyen hiszünk (Nem röhög! Ezt sokan tényleg így gondolják…), akkor akár jogosnak is érezhetjük a fenyegetést, a már jó előre kilátásba helyezett eljárást mindazok ellen, akik a „hamisított adatokat, leveleket” tényként közzéteszik.
De mi van, ha kétkedünk ebben?
(Nem röhög! Sokak szerint nem zörög a haraszt…). Mi van, ha alattomban és eléggé el nem ítélhető módon (ld. Wikileaks-iratok) mégis megszereztek a hackerek „titkos”, belső információkat? Mi a helyzet, ha hitelesek az ezeken alapuló, leleplező közlések? Akkor is csak „hamisításon alapuló” képzelgés lehet, ha valódi csontvázak hullanak ki a kormánypárt szekrényéből?
A második hír meg ez volt:
„A Magyar Nemzeti Bank (MNB) készpénzszakértői 2018-ban négyszázötven darab hamis forintbankjegyet vontak ki a készpénzforgalomból. Ez a megelőző év adatához mérten csaknem 42 százalékos csökkenést jelent. Ezenfelül a hamis pénz terjesztésének visszaszorításában érintett hatóságok további huszonegy darab hamis bankjegyet azonosítottak még a készpénzforgalomba történő bekerülését megelőzően.”
Tegyük fel, hogy az adatok pontosak. Mondom tegyük fel! Elvégre miért is ne lennének azok, ha egy úgynevezett „lapinformáció” alapjául szolgálnak?
Ámde…
Ámde egyrészt: ennek is lehet örülni, ha a vezérlő párt direktíváit híven követő nyájas Olvasó szerint elsősorban „rendnek köll lenni!”. Hisz’ akkor ugye nyilván javult a szervek felderítési eredményessége és a nagy számban lebuktatott pénzhamisítók részint már rács mögött csücsülnek, részint ez jól elvette mások kedvét is attól, hogy nagy címletű álforintok illegális előállításával próbálkozzanak.
Ámde másrészt:
ezen is lehet épp rugózni, ha a nyájas Olvasó úgy véli: nagyon nem mindegy, mennyit is ér a „jó” magyar forint, aminek ugye már hosszú évek óta szabad szemmel szinte láthatatlan a banki kamata. Arról nem is beszélve: ha hullámzott is az árfolyama az euróhoz képest, de egy bő évtized alatt mégiscsak mintegy 30 százalékkal gyengült. Örüljünk tán az erőteljes inflációnak? Jó az nekünk, ha a forintunk lassan már annyit sem ér, hogy érdemes legyen hamisítani?…
Szóval döntsétek el ti magatok, mit is gondoltok az iménti „hírekről”! Segítségül szolgálhat ehhez Merániai János útmutatása: „Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico” – A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”…
