Blogbazár
Kaltenbach Jenő: százezrek néznek szembe a nyomorral és éhezéssel, az „aranylábú fiúk” megkapják milliós fizetésüket a semmiért
Orbán hobbija a foci. Ezt mindenki tudja, bár ennek magánügynek kellene lennie, nem közügynek. Mint ahogy a tőlünk nyugatra lévő civilizált világban így is van.
Ott is szeretnek persze a politikusok e népszerű szórakoztató ipar (sport?) fényében sütkérezni,
de az álmukban sem jut eszükbe, hogy az adófizetők pénzéből tartsák el. Ott a fociklubok profitot termelő magán vállalkozások, amelyek a bevételeikből tartják fenn magukat, beleértve az abban fantáziát látó invesztorokat, pl. arab, olajmágnásokat, vagy orosz oligarchákat.
Nálunk lassan, a főnökön kívül, senkit sem érdekelnek a csetlő botló hazai „focisztárok”.
Itt az egyetlen „invesztor” maga Orbán, ami addig nem lenne közügy, amíg ezt a saját vagyonából tenné, de sajnos nem ez a helyzet. A főnök hobbiját mi adófizetők finanszírozzuk. Még most is, amikor százezrek néznek szembe a nyomorral és éhezéssel az „aranylábú fiúk” megkapják milliós fizetésüket a semmiért.
Aki pedig ezt szóvá tenni merészeli, azt Détári Döme egykori focisztár utasítja rendre,
mondván, hogy milyen csúnya dolog a focisták zsebében kotorászni. Igaz, a Lajos eddig is legfeljebb a gömbérzékével, és nem az eszével tűnt ki, de azért annyi lehetne neki, hogy lássa, nem a bírálók kotorásznak a focisták zsebében, hanem fordítva. A focisták, illetve az őket fenntartók keze van folyamatosan az adófizetők zsebében, ezért aztán éppen ideje lenne, ha azt legalább kicsit kivennék onnan, hogy azoknak is maradjon akik megdolgoztak érte.
Háttér….
Détári Lajos a Nemzeti Sportnak nyilatkozta, hogy
„Felháborítónak tartom, hogy most mindenki azzal foglalkozik, hány százalékkal csökkentsék a labdarúgók fizetését. Miért csak a labdarúgókét? Miért ezen csámcsog most mindenki?
Van sok vagyonos vagy jól kereső ember az országban, nem csak a futballsták, ők miért nem állnak a sarkukra?
Adományozzanak lélegeztetőgépeket, kórházi felszereléseket, akár egész mobilkórházat.
Nehogy már a focisták keresete legyen ismét a fő téma.
Ezerszer elmondtam, és ezt a hétköznapi embereknek is meg kellene érteniük, egyetlen labdarúgó főnöke mellett sem állt senki gépfegyverrel, amikor szerződést kínáltak a játékosoknak. Ki az, aki visszautasítaná a helyükben a jó ajánlatot? (…) Ne hasonlítsuk már össze a különböző csapatok futballistáit a jövedelmük alapján!
Nem mindegy, hogy valaki ötszázezer vagy ötmillió forintot keres, és abból vonjuk le a harminc százalékot.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a tárgyalások véleményem szerint kizárólag a labdarúgóra és klubjára tartozik, és minden játékosnál differenciálva kell csökkenteni a béreket. Arról bezzeg most kevesebb szó esik, hogy melyik sportoló hogyan segít a koronavírus-járvány idején.”
Szerző
