Banánköztársaság
Minimálbéres sértett kis „proletárok”, előre! – A „kedves vevő” -akiből minden boltos él- öntudatra ébred
Se szeri, se száma és szinte mindenkivel megesik nap, mint nap, hogy ha betér egy boltba, -a profil és a méret ez esetben teljesen mindegy, a lényeg, hogy „kerítésen belül van”- akkor unott, flegma eladóval találja magát szemközt a „kedves vevő”, aki eszköztára minden lehetőségével jelzi: nem érte van ott, hanem…. ez nem derül ki pontosan.
Se szeri, se száma és szinte mindenkivel megesik nap, mint nap, hogy ha betér egy boltba, -a profil és a méret ez esetben teljesen mindegy, a lényeg, hogy „kerítésen belül van”- akkor unott, flegma eladóval találja magát szemközt a „kedves vevő”, aki eszköztára minden lehetőségével jelzi: nem érte van ott, hanem…. ez nem derül ki pontosan.
Ha a többszörösét keresné, akkor is ilyen lenne….
A mentalitás nem mérhető pénzben, az otthonról jön, vagy „út közben” szedi össze az ember. Saját példám a közelben lévő nemzeti dohánybolt két eladója, akik esetében azt a következtetést vontam le, hogy feltehetően munkaköri kötelesség a kisboltban, hogy undokok és míszek legyenek a betérő „kedves vevővel”. Mivel szenvedélybetegségem mellett -dohányzás- még lusta is vagyok, no meg konfliktuskerülő, agyra vettem, hogy mivel nem hozom ki őket nagyon a sodrukból és próbálok megfelelni az elvárásoknak, így jobb pillanataikban elmesélik: „milyen emberek vannak”!
Képzelje, van pofája ideállítani egy húszezressel reggel 8 óra körül, amikor tudhatná, hogy a főnökasszony akkortájt viszi el a bevételt.
Ha nem háborgok vele, akkor folytatja:
…és még Ők vannak felháborodva, ha nem szolgálom ki. Hát mi vagyok én, pénzváltó? Szerintem direkt csinálják, hogy kib@sszanak velem!”
Néha elképzelem, hogy a sarkamra állok és elmagyarázom neki a „kereskedő” szó jelentését és azt, hogy ha a megbélyegzettek nem tőle veszik a szívni valót, akkor a főnöke kirúgja, mert nem megy a bolt, de rendszerint csak hümmögök és a fent nevezett okból legközelebb is ott vásárolok.
Sorstársam esete a Facebook-ról
„Ma a párom bement vásárolni egy pékségbe Szentgotthárdon, 2 szelet pizzába ruházott be, „fantasztikus” magyarosch kiszolgálásban volt része. Az eladó hölgy papírzacskóba helyezte a pizza szeleteket, melyeken egyből átütött a zsír, a párom udvariasan megkérte, hogy
legyen szíves tegye bele őket egy nylonzacskóba is.
Reakció – szájhúzás, szemforgatás, sóhajtozás.
Amikor a párom közölte, hogy bankkártyával kíván fizetni!
Reakció – szájhúzás, szemforgatás, sóhajtozás.
Kérdés! Mi a francért nem megy el a hölgy birkákat őrizni?
…és tudom, ilyenkor jön a szöveg, hogy de nincs megfizetve, hogy ilyen kevés pénzért ne várja el a vevő, hogy még udvarias is legyen a kiszolgáló.
De elvárom!
Ugyanis, amikor az illető elmegy az adott helyre dolgozni, akkor azt vállalja, hogy x forintért kedvesen, udvariasan fog kiszolgálni. Nem pedig azt vállalja el, hogy bunkó mód fog viselkedni a vevőkkel. Amit pedig át sem gondol…
Ha ő bunkó a vevővel, akkor az a vevő többé nem fog oda bemenni, ezáltal az ő munkahelye is meg fog szűnni vevők hiányában, mert tönkre megy a vállalkozó, aki őt alkalmazza.
Arra a kérdésre pedig, hogy miért kevés az ő fizetése, arra azt tudom mondani, hogy azért, mert nincs érdekképviselete, mert egy olyan vezetése van az országnak, amelyik abban érdekelt, hogy ő, mint alkalmazott annyit keressen éppen, hogy éhen ne haljon. de ez már politika!
Amire azt mondja a „minimálbéres sértett kis „proletár”, hogy őt nem érdekli a politika, nem érdeklik a szakszervezetek, az érdekképviseletek, ő nem tüntet, ő nem harcol magáért, másokért meg pláne, ő csak szájat tud húzni, de azt nagyon!”
