Kepes András: kitől, mitől fordul fel a gyomrom?

Az OpenBooks kiadó nagyon kedvesen három velem kapcsolatos eseményt is ünnepel most: fennállásom háromnegyed évszázados és pályám fél évszázados évfordulóját, valamint az új regényem, a két macska voltam megjelenését – nyilatkozta Kepes András a HVG-nek, ami ez utóbbi megjelenése kapcsán készített interjút az íróval, aki másik, a Telexen látható videóbeszélgetése kapcsán írt bejegyzést közösségi oldalára.

Mintha a „Kepes” név nem lenne elég vonzó….

Az utóbb említett felvétel beharangozójában a portál megjelölt 5 „erős mondást”, hogy minél több érdeklődő figyelmét vonzza be, ami egytől egyik a jelen politikai viszonyáról szólt. Kepes szerint a beszélgetésnek ez csak egy szelete volt és nem is éppen a leghangsúlyosabb. Így írt Facebook oldalán:

„Kitől, mitől fordul fel a gyomrom?

Nem véletlen, hogy miközben a magyar sajtó presztízse a rendszerváltás idején 100 pontos skálán 73-75 pont volt, a legutóbbi, 2022-es felmérés szerint a magyar lakosság 9%-a hisz feltétel nélkül a sajtóban, a 64% pedig egyáltalán nem! Itt tartunk. Ritkán adok interjút, mert unom ismételgetni magam, és csak akkor állok kötélnek, ha valami új esemény történik velem. Az új regényem megjelenése ilyen esemény volt.

Elszoktam attól, hogy a like-vadászat és az elfogultság milyen szakmai és erkölcsi mélységbe rántotta a médiát.

Az elmúlt napokban többek között a Telex podcastjában is vendég voltam.

A beszélgetésben szó volt a regényről, az oktatás, az egészségügy helyzetéről, amelyek szerintem nemzeti sorskérdések, a média állapotáról, összehasonlítva a pályakezdésem időszakával.”

„Rákérdezésre szóba kerültek azok a mai médiumok is, amelyeket nem tartok hitelesnek, akikkel nem ülnék le egy asztalhoz, mert felfordulna tőlük a gyomrom.

A másfélórás beszélgetésnek a Telex azt a címet adta, hogy: „Az Origótól felfordul a gyomrom”.

Kiemelt témákként szinte kizárólag a napi politikát érintő, kontextusából kiragadott kijelentéseket emeltek ki a podcast felvezetésében.

Ha a Telexnek a beszélgetésünk arról szólt, mint amit a címben és a felvezetésben jeleztek, akkor most már a Telextől is felfordul a gyomrom.”

A könyvről….

„A Két macska voltam egy lélektani krimiket idéző sorsregény egy olyan korban, amelyben a történelmi és emberi traumák nyomán kiveszőben van a mindennapokból az erkölcs és az emberség.

A hetvenes években egy apa a családjával egy vidéki tanyára költözik abban a hitben, hogy maga mögött hagyhatja a diktatúrát, ám új élet helyett a saját poklát teremti újra.

Legidősebb fia, György, az apai nyomás és önkény elől menekülve a rendszerváltás idején visszatér Budapestre, ahol rendőrként a bűn és a tisztesség között ingadozva saját élete után is nyomoz. Választás elé kerül, mit kezdjen a múlt hazugságaival, amelyek a környezetében tönkretették a szülő-gyerek kapcsolatot, a szerelmet és a barátságot. Egy ponton azt a döntést hozza, hogy saját kezébe veszi a sorsát…”

-olvasható a kiadó honlapján. KepesHVG-s beszégetésében azt mondta, hogy

„A kiadó mondta rá, hogy ez egy sorsregény. Szabó T. Anna az ajánlójában aparegénynek, meg kalandregények nevezi. Kétségkívül van benne sors, vannak fordulatok, van szerelem, apa, fia és család és sok minden más. Számomra ez egyszerűen csak egy regény.

Egy különös, mégis erre az országra igen jellemző család története.

És igen, a 20. században játszódik, de az abban leírt problémák a mai napig megkeserítik a mindennapjainkat. Mondhatni, nem sokat változtunk a 20. század óta a gondolkodásban itt Magyarországon. (…) Ami megkülönbözteti a többitől, az a bűnhöz és a tisztességhez való viszony ábrázolása.

Úgy érzem, mintha a tisztesség és az emberség kifejezések már ódivatú szavakká kezdenének válni, miközben igen nagyvonalúan bánunk például az ügyeskedéssel, az „okossággal”.

Igazából az érdekelt engem, hogy amikor egy kultúra elkezdi nagyvonalúan kezelni ezeket a kifejezéseket, akkor mi lesz vele. A másik pedig, ami mindig is érdekelt, hogy az ember nem az embert nézi a másikban, hanem vérségi kapcsolat, etnikai szempontok alapján közelít a másikhoz. Az én családom, az én népem, az én fajom, az én retyerutyám.

Ennek is tradíciói vannak, de lehet, hogy el kellene már kezdeni másként gondolkodni, mert ezek eddig mindig kudarcokhoz és tragédiákhoz vezettek….”

Kapcsolódó