Képzetásítás – egyrészt, másrészt

A Klubrádióban Pogátsa Zoltán fejtette ki véleményét közmunka programról, külföldön munkát vállaló magyarokról, az uniós támogatásokról és a hazai szegénységről.

A közmunka, út a semmibe

A közgazdász idézte az MTA vonatkozó monitor programját, s két fő konklúzióra jutott: egyrészről a magas létszám ellenére a közmunkások nagy része már más módon foglalkoztatva volt főleg azokon a területeken, ahol a magángazdaság nem volt kellően erős; valamint a rendszerben foglalkoztatottak döntő hányada nem kerül át a közmunkából a versenyszférába.

A szociológus szerint a kormányzat csak látszólagosan használja ki a program kínálta lehetőségeket, és érdemben nem végzik el a résztvevők át- és továbbképzését, pedig erre égető szükség lenne a magyar gazdaságban, mivel 80 ezer álláshely betöltetlen a munkaerő hiánya miatt. Pogátsa szerint a közmunkások legnagyobb hányada a létminimum mindössze feléért dolgoznak egy értelmes és tőketermelő munka lehetősége helyett, emellett egyes területen az alacsonyabb bérek útján kiszorítják az adott szakmához értő munkaerőt. Értékelése szerint bár a foglalkoztatottsági és munkanélküliségi statisztikákat a közmunkaprogram javítja, azonban a látszat csalóka, mivel nem adó- és tőketermelő állásokról van szó – ehelyett a program fenntartása az adófizetőkre hárul.

Pogátsa Zoltán szerint túlzóak azok a becslések, melyek 5-600 ezerre teszik a külföldön dolgozó magyarok létszámát, szerinte reálisabb a 350 ezres szám. A szakember idézte a Világbank számításait, melyek szerint a külföldön dolgozók a hazai GDP 3 százalékát utalják haza családtagjaik számára, ezen felül az uniós források összességében egy átlagos évi gazdasági teljesítmény akár 3-4 százalékát jelenthetik.

Nyílik, vagy zárul az uniós „csak”?

Az egyetemi tanár több szempontból is értékelte azt a feltételezést, hogy a következő uniós ciklusban jelentősen csökkenhetnek a Kelet-Európába, így a Magyarországra érkező uniós támogatási pénzek. Szerinte három fő tényező alakíthatja a jövőbeni megállapodást: egyrészről az Egyesült Királyság kiválásával átalakul a nettó befizetők aránya, és nem látni még, hogy a maradók miként és hogyan osztják meg a terheket. Fontosnak nevezte azt a tényezőt is, hogy a tapasztalatok szerint nem csak Magyarországon, de a később csatlakozott tagállamokban számos olyan esetet tapasztalnak a nettó befizetőnek számító tagállamok, hogy az érintettek visszaélnek a támogatási rendszerrel.

A szociológus kifejtette: bár az elmúlt években tovább nőtt a legalacsonyabb és legmagasabb keresetűek közötti szakadék, de a minimálbér elmúlt években tapasztalt fokozatos emelkedésével annak mértéke legalább elérte a létminimum szintjét, és ez 1,2 millió embert érint. Szerinte a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta nőtt a nettó bérarány, és ennek egy része kétségtelenül a gazdagokhoz áramlik. Az egykulcsos SZJA egyértelműen a magasabb keresetűeknek kedvez, de emellett a minimálbérek emelése a szegényeket segíti (nem számítva a közmunka programban részt vevőket). Az egyetemi tanár szerint szükséges és fontos lenne a minimálbérek további emelése, melynek a forrása a költségek átrendezésével maga a vállalatok profitja lehetne.

Pogátsa a szegénységben élők helyzetével kapcsolatosan kifejtette: bár a KSH felhagyott a hazai szegénység felmérésével, a munkát a Policy Agenda elemzőcég folytatta-folytatja a nemzetközileg is elismert létminimum-számítás módszertanát felhasználva. Az adatok alapján kijelenthető: Gyurcsány Ferenc kormányzása idején a létminimum alatt élők száma 2,6 millióról 3,7 millióra nőtt, és ez a romlás a Fidesz 2010 utáni kormányzása első éveiben is folytatódott – a felmérések alapján az elmúlt időszakban az arány valamelyest javult, és újra elérte a 2010-es szintet.