Keresztény-e Orbán antiszemita és iszlamofób politikája?

Ha e kérdés fölvetése s a benne foglalt állítás jogos, a válasz csak nemleges lehet. Nagyon ideje volna tehát, hogy a nagy, „történelmi” egyházak vezetői határozottan tiltakozzanak a „kormány” sátáni blaszfémiája ellen…

Zéró toleranciát hazudva

Jó ideje már annak, hogy Orbánék rátaláltak a „keresztény” jelzőre – most már álmukból fölébredve vagy éppen pörkölttől zsíros szájukat törölgetve is a kereszténységet „védelmezik”. No meg a maguk „magyarságát” és „szuverenitását”, (össz)nemzetinek hazudva azt.

Ne feledjük: „megvédték” a magánnyugdíjakat, és még sok minden mást…

No de antiszemita és egyúttal iszlamofób-e Orbán politikája? Ha igen, akkor látszólag ellentétes dolgokat sikerült egyesítenie, ráadásul zéró toleranciát hazudva. Ez kétségtelenül teljesítmény – ha gonosz is. Igaz, demokratikus jogállamnak is hazudják Orbániát, legföljebb illiberálisnak… Úgy tűnik tehát, hogy a kereszténység azonos az illiberalizmussal.

Az antiszemitizmusra, az iszlamofóbiára vonatkozó vádak ellen azonnal kész a válasz – itthon a „zéró tolerancia”, a templomok meg temetők felújítása, általában a zsidó kultúra reneszánsza, nemzetközileg meg a Netanjahu-féle Izrael és bizonyos iszlám államokkal fenntartott jó kapcsolat. Minél „stabilabbak” azok az iszlám államok, például Kazahsztán, annál virágzóbbak a kapcsolatok.

Aktuálisan kereszténynek nevezhető-e Magyarország kultúrája?

Gulyás Gergely a minap kijelentette, hogy „nincs kompromisszum a keresztény kultúra védelmében” – történetesen, ahogy erre a hvg.hu rámutat, a legnagyobb keresztényüldöző hatalommal, azaz Kínával üzletelő kormány képviselőjeként. Igaz, Magyarország (egyik) szégyene – aki éppen külgazdasági és külügyminiszter – világossá tette, hogy nemzetközi kapcsolataink teljesen alárendelődnek (állítólagos) gazdasági érdekeinknek.

Egy-egy ilyen kijelentés után nagyon kevesen kérdezik meg, vajon aktuálisan kereszténynek nevezhető-e Magyarország kultúrája. S ha igen, a felvilágosodás előtti értelemben, mint a „kormány” teszi, vagy ama horthysta fölfogásban, amely szerint keresztény az, ami nem zsidó?

Mindenesetre a Fidesz maga és hátországa különösen bűzlik a középkorias, bigottnak látszó (valójában szerintem cinikus, a vallást eszközként használó) felvilágosodás-ellenességtől s mindattól, ami abból következik. „Kereszténységébe” nem fér bele például a vallásszabadság, legföljebb annyiban, amennyiben a pártállam éppen engedélyezi. A Fidesz lényegében alig takartan egybeépítette a maga államát kedvenc egyházaival.

És persze nem fér bele a Fidesz-világba a vallástalanság szabadsága sem – összességében elmondható, hogy a kereszténységre hivatkozva, magukat kereszténynek állítva-hazudva szembefordultak mindennel, amit Európában modern államnak és modern társadalomnak lehet nevezni.

Szemforgató sajtószabadság

Ha a Fidesz és politikája keresztény, akkor Ferenc pápa, aki sok tekintetben emberséges nézeteket hirdet, maga a Sátán… Nem véletlen, hogy a „párt” egyik főideológusa – az 5-ös számú tagkönyv birtokosa meg lovag is, s a lezüllesztett hívek szemében abszolút tekintély – olyan kíméletlenül és alpári módon gyalázza.

A kérdésre, hogyan is lehetséges ez, kész a szemforgató válasz: nálunk sajtószabadság van… Nyilván a sajtószabadságból következik, hogy a Fidesz vezetői naponta bratyiznak, összevihognak tévéikben az illetővel és hasonszőrű társaival.

Magyarországon az „állam” is szabad: ezzel magyarázható, hogy 2010 óta minden nagyobb ünnepünkön kitüntetnek néhány olyan embert, akiknek munkássága szinte kimerül az antiszemita uszításban. És milyen szépeket hadoválnak róluk..! „Nemzeti kultúra” meg „kereszténység”…

Orbánék politikája kettős

Amilyen evidensen antiszemita Orbánék politikája, olyan kevéssé érthető az a – talán félénkségnek nevezhető – magatartás, ahogy az ellenzék kerülgeti ezt a kérdést, legalábbis a nyilvánosság előtt. Persze Orbánék politikája kettős: sok politikusuk, maga Orbán is megenged magának időnként „barátságtalan”, antiszemitának tűnő kijelentéseket, de hivatkozhatnak arra, hogy vannak zsidó barátaik, sőt, tagjaik is, és virágzik stb. – s közben az általuk uralt médiában, napjainkban már terrormédiában többé-kevésbé folyamatosan és nyíltan megy a zsidózás. Persze, aki óvatlanul, nemzetközileg vállalhatatlanul mondja ki a „zsidó” szót, annak bocsánatot kell kérnie stb. Viszont háttérhatalmazni, sorosozni, bérencezni  stb. politikusaiknak és sajtómunkásaiknak is korlátlanul szabad.

Napjaink különös nyomorúsága, hogy az embernek már-már mentegetődznie kell, ha kimondja: az antiszemita célzatú uszítás a Fidesz politikájának szerves, lényegi része, amelyet abszolút tudatosan és szervezetten csinálnak, mégpedig több mint 20 éve.

Ezt a politikát jól egészíti ki a migráció kapcsán megjelenő iszlamofóbia – mindegy, kit, csak gyűlöljenek… Az ember elképedve szembesül különböző fölmérések eredményeivel – olyanokkal, amelyek azt mutatják, a magyarok a legellenségesebbek a menekültekkel szemben. Talán mert nincs valóságos tapasztalat a menekültekről. Az mindenesetre kimondható, hogy a terrorcselekmények kockázatát érdemben nem növeli az a néhány ezer ember, akiket be kellene fogadnunk, mégpedig ellenőrzött módon. Ehhez képest az ország nagy része hiszterikus állapotban van; minden befogadás melletti kiállásra azt követelik, hogy a saját házadba fogadj be, saját feleségedet, lányodat add oda…

A „kereszténység védelme”

Érdekes az antiszemitizmus és az iszlamofóbia fideszes „dialektikája”: sugalmazásuk szerint az iszlám menekülők Soros és bérencei – az ENSZ is! – felhívását követik: zsidó munka ez is… (És a korábban egyértelműen náci-nyilas, de csak manapság nácizott Jobbik ugyancsak Soros-bérenc lett.) Része a nemzetek elveszejtését célzó összeesküvésnek.

Napjaink gyakorlatában ezt jelenti a „kereszténység védelme” – ezt a primitív vagy éppen gyalázatos ostobaságot, ezt a „vadállati” indulatot. A Fidesznek régóta sikerült az erről szóló diskurzust kiemelni a valóságos összefüggésekből – vagy inkább egyenesen megfojtani minden erről szóló diskurzust.

Az ellenzék minden pénzt a migránsokra költene, mi pedig a magyar családokra költjük – ez a Fidesz mélyen „keresztényi” üzenete.

Beleringatták vagy inkább belekergették az emberek nagy részét egy olyan világba, amelyet kényszerképzetek határoznak meg. Közben plakátokról, újságokból és televíziókból ömlik a józanságát megőrzők számára bántóan primitív propaganda.

Jelszavak mögött a közjavak elbitorlása

És persze megy a szöveg arról, hogy oda kell vinni a segítséget, ahol baj van stb. Arról nem beszélnek, mi legyen azokkal, akiket éppen kibombáznak lakásukból. De segítenek, ez kétségtelen: állítólag milliókat adnak például templomépítésre – mégiscsak jobb, ha „keresztény közösségben” halnak éhen az emberek…

„Isten, haza, család” – érzelmekre ható, nagy indulatokat kiváltani tudó jelszavak. A Fidesz részben egymás ellen kijátszva, üzérkedve használja őket. Közben a vezetők, a rokonok és pajtikák zavartalanul folytatják legfőbb tevékenységüket: a harácsolást, a közjavak elbitorlását.

Addig tehetik, amíg van elegendő uszítható ember. Mindenesetre hosszú távra terveznek: ezért butítják le az oktatást is.

Nézegetem a kiemelt képben látható plakátot: kivételesen „jól sikerült” alkotás – ennél gyalázatosabbat mostanában nemigen készítettek. Kifejezi mindazt, amiről beszélni igyekeztem.