Banánköztársaság
Ki dönti el, hogy mi igaz és mi megfélemlítés? – egy poszt margójára
Gulyás Gergelytől tudjuk, hogy „a kormány vagy a védekezés kritizálása nem büntetendő. A társadalom széles rétegeiben riadalmat keltő és nagy nyilvánosság előtt elhangzó állításokat kell szankcionálni”.
Margaret Thatcher: “Az a baj a szocialistákkal, (helyesen: szocializmussal – „The trouble with Socialism is that eventually you run out of other people’s money.” – a szerző megjegyzése) hogy előbb-utóbb mindig kifogynak mások pénzéből.” – kezdi írását Kocsis.
Hány fő a „nagy nyilvánosság”?
Feltételezhető, hogy Kocsis Máté közösségi oldalát követő cirka 76.000 ember, meg akiknek a hírfolyamában még feltűnik elég sokan vannak ahhoz, hogy nyilvánosságnak nevezhetjük őket.
Ki dönti el, hogy mi igaz és mi megfélemlítés?
Azt írta Kocsis a Facebook oldalán, hogy
„Általános ellenzéki tiltakozás indult a közös teherviselés ellen.”
Ez az első mondata megfélemlíti azokat a sokakat, akik az ellenzékhez tartozónak vallják magukat és biztosak abban, hogy nem „közös teherviselést” nem akarnak vállalni, hanem ezt nem úgy gondolják, mint Orbánék.
„A budapesti baloldali polgármesterek,
Tóth Bertalan, de még maga Gyurcsány is közös nyilatkozatok tömkelegével, személyeskedő nyilatkozatokkal, és megvalósíthatatlan pénzosztogatási javaslatokkal teszik nyilvánvalóvá, hogy valójában nem akarnak részei lenni a megoldásnak.”
Mivel bizonyítja második mondatában leírt kijelentéseit a fent nevezettekről? Megtéveszti és bizonytalanságot szül mindazokban, akiknek meggyőződése, hogy Tóth és Gyurcsány pártjaikkal és a szimpatizánsokkal együtt a megoldásban érdekeltek. Az igaz, hogy máshogy, mint a regnáló, de ez miért probléma?
„Bajnai Gordon már odáig is elmerészkedett,
hogy közös teherviselés helyett közös eladósodásról beszéljen, nyilván az IMF segítségével. Nem először csinálják, mindenki emlékszik rá, hogyan kezel válságot a baloldal és ezzel szemben milyen erőfeszítések árán állította talpra a magyar gazdaságot az Orbán-kormány.”
A harmadik mondata megrémíti mindazokat, – tényszerű bizonyítékok nélkül- akik nem fogadják kitörő örömmel és nem értenek egyet Orbán gazdaságpolitikájával, uniógyalázásával, – kifejezetten kerítésen belüli használatra- és azt gondolják, hogy Magyarország jövője megegyezik Európa jövőjével.
„Érdekes, hogy az ország kormánypárti polgármesterei
– akik jóval többen vannak, mint az ellenzékiek – nem panaszkodnak, és nem a hangulatkeltésen dolgoznak, hanem a helyzetet tudomásul véve végzik a feladataikat. Csak a baloldali kerületek polgármesterei gondolják úgy, hogy a közös teherviselés az, amikor mindenkinek – a munkavállalóknak, a vállalkozásoknak, multiknak, bankoknak, a kormánynak, tényleg mindenkinek – kevesebb pénze lesz, akkor nekik nem.”
Negyedik mondata azokat bizonytalanítja el, akik abban hisznek, hogy az önkormányzatok anyagi helyzete minden ott lakó polgárt érint. A polgármestereknek dolguk, hogy kerületük lakóinak érdekeit képviseljék és ne pártpolitikai alapon bólogassanak le-fel, vagy jobbra-balra.
„Szolidaritásról beszélnek, csak épp ők nem azok.
Mondvacsinált okokból megint ellenzik a kormány intézkedéseit, ezzel is gátolják a vírus elleni védekezést és bizonytalanságot keltenek. Ugyanezt tették a parlamentben is.”
Ötödik mondata minden demokrata érzelmű polgárt rémít, hiszen bizonyíték nélkül vádol hamisan, hiszen az, hogy valaki nem ért egyet a kormány döntéseivel, nem azt jelenti, hogy ne tennének meg mindent a koronavírus-járvány megfékezéséért, vagy az országért.
„Egyre világosabban látszik,
hogy valójában nem akarják kivenni a részüket a közteherviselésből. Saját megerősödésüket remélik az ország legyengülésétől, de egyikben sem leszünk partnerek!”
A hatodik mondata nettó valótlanság, amiben az a rémisztő, hogy a kormánypárt látható fele olyan embert választ frakcióvezetőnek, aki a jelen rendelkezések értelmében közösségi oldalán olyan bejegyzést tesz közzé, ami alighanem kimeríti a rémhírterjesztést, „a társadalom széles rétegeiben riadalmat keltő és nagy nyilvánosság előtt elhangzó állításokat”, amit „szankcionálni kell”.
Epilógus
Ha már egy kicsit ugyan elferdítve, mert az eredeti Margaret Thatcher mondatban nem szocialisták, hanem szocializmus szerepel, a volt brit miniszterelnök idézetével indít Kocsis, végezetül és nem csak a keretes szerkezet kedvéért álljon ennek az írásnak a végén is egy fontos Thatcher idézet:
„Olyan társadalmat akarunk, amiben szabadon választhatunk és tévedhetünk, amiben szabadon lehetünk nagylelkűek és együttérzők. Ezt gondoljuk erkölcsös társadalomnak – nem azt, amikor az állam felelős mindenért, de senki nem felel az államért.”
Szerző
