Parragh László az ATV-ben több marhaságot is bírt mondani (pl. hogy az infláció a keresletcsökkenéssel önmagában legyőzhető, mintha nem lett volna nálunk 20 % feletti infláció 10 % fölötti keresletcsökkenés mellett: nyilván nem figyelt oda, mikor pl. a stagflációról volt szó: csökkenő gazdaság, növekvő árak, vagy a kamatok változtatásairól, esetleg a stabil árfolyamról, de nem baj).
Viszont Kína iránti rajongása tökéletesen vonalas, igaz, a többi véleménye is az
(És még ha tudna viselkedni: személyes tapasztalat, de ezt most nem fejtem ki). Alább bemutatok néhány, nem is igazán ijesztő képet Kína másik nagyobb „arcáról”.
Mert hogy a helyzet nem olyan rózsás, mint azt sokan hiszik, vagy hinni akarják.
De ez még mindig nem a lényeg. Még az sem, hogy Parragh a mesterséges intelligencia angol rövidítését I.A-nek mondta, A.I (artificial intelligence) helyett, de hát van ilyen, lehet, hogy a franciára gondolt, de akkor miért angolul betűzte, na, mindegy.
Sokkal lényegesebb, hogy a könyörtlen kínai hitelnyújtást (amiről korábban már írtam), amihez képest Shakespeare Shylockja maga az Üdvhadsereg, egy vállrándítással elintézi.
Azt sem fejtve ki, hogy beruházásaihoz Kína nem csak iszonyú kamatfeltételeket rögzít, (Rónai Egonnak köszönet, hogy ezt megemlítette, számos ország szomorú sorsára utalva), hanem a beruházást kínai munkaerővel és anyaggal hajtja végre, figyelembe se véve a fogadó ország érdekeit.
Parraghot, elmondása szerint öt-hat fős delegáció kísérte
(most akkor öt vagy hat, egyik leesett útközben, de Lepsénynél még megvolt?). Ez igazán komoly vállalatközi tárgyalásokra utal:
a Kamara nem azért van, hogy legalább részben finaszírozza az érdekelt vállalatok képviselőinek útját: vagy nem is voltak érdekelt vállalatok? Na, szépen vagyunk, mondhatná Rejtő Jenő.
A Parragh által körülnyalt Huaweit nem csak az USA-ból és Kanadából tiltották ki, de számos uniós tagállamból is.
De nekünk: ide vele! Igaz, hogy mint a legtöbb, na jó, számos kínai cég, lopott technológiával dolgozik, de hát oda se neki.
Lopni nálunk becsület és dicsőség dolga
Örömmel nézhetünk az Air Cargo (légi árufuvarozás) magyarországi központjának építése elé, amely kínai tőkéből jöhet létre, nyilván hitelben, akárcsak a Belgrád-Budapest vasút – és száz százalékig kínai érdek.
Ha nem fizetünk, mint az másokban is fölmerült, oda kell adnunk Kínának a Balatont, ami eléggé viccesen hangzik, de miután majdnem elvitték Montenegró egyetlen komoly tengeri kikötőjét, talán nem is vigyorogni való.
Persze, a Hortobágy is szépen csillog.
Kína egy főre jutó GDP-je kb. 13 ezer USD, Magyarországé kb. 19 ezer USD.
Nagyon örülnünk, hogy egy ilyen fejlett ország gyarmata lehetünk végre, mert az egész nyugati civilzációból, mint fejétől a talpáig keresztény országnak, nekünk totál elegünk van.
Forrás
Kapcsolódó
Szűcs R. Gábor: nincsnek "jó" kínai beruházások. Csak csapdák vannak....
