Banánköztársaság
Szűcs R. Gábor: nincsnek „jó” kínai beruházások. Csak csapdák vannak….
Most, hogy Szijjártó Péter sikerjelentéseit olvashattuk a legutóbbi -szerdai- rendkívül gyümölcsöző kínai útjáról és az ott kötött jobbnál jobb megállapodásokról, szerződésekről, szándéknyilatkozatokról, amik természetesen a magyar emberek érdekeit szolgálják, érdemes a rózsaszín ködnek a másik oldalát is megismerni. Ebben segíti az olvasót Szűcs R. Gábor volt diplomata, főiskolai docens.
Most, hogy Szijjártó Péter sikerjelentéseit olvashattuk a legutóbbi -szerdai- rendkívül gyümölcsöző kínai útjáról és az ott kötött jobbnál jobb megállapodásokról, szerződésekről, szándéknyilatkozatokról, amik természetesen a magyar emberek érdekeit szolgálják, érdemes a rózsaszín ködnek a másik oldalát is megismerni. Ebben segíti az olvasót Szűcs R. Gábor volt diplomata, főiskolai docens.
„Kínai hódoltság….
Aki nincs tisztában a kínai gazdasági terjeszkedés jellegével, mint Baka F. Zoltán (ATV, A nap híre), az inkább tájékozódjon, mielőtt azt a „semlegesen objektív” nézetét kifejtené, hogy t.i. nem minden kínai beruházás rossz és kártékony.
De az. Nincs kivétel.
Ez az „objektív” vélemény ugyanis nem objektivitásból, hanem (legyünk objektívek) Baka szimpla tájékozatlanságából fakad.
Kína minden lehetséges eszközzel világpiaci pozíciókat keres, nem kötik sem nemzetközi szabályok (vagy nem érdeklik), nem érdeki a másik ország érdeke vagy helyzete, csakis és kizárólag a saját cél. Hiába vannak állami és „magán” vállalatok: minden kínai vállalat az állampárt muzsikája szerint táncol.
Írtam már arról, hogy a befuccsolt kínai autópálya-építés Montenegró (nekem csak Crna Gora) GDP-jének jelentős részébe és kihíján egyetlen jelentős kikötőjének (Bar) elvesztésébe került.
De van más is. Sok, ó, nagyon sok
Nem túlzás: ahol a kínai tőke megjelenik, megjelenik a halálos veszély. Ha nem épp maga a (gazdasági) halál. Afrika különösen fontos célpontja a könyörtelen kínai gazdasági agressziónak: Eritrea, Gambia, Mozambique,a Kongói Demokratikus Köztársaság, , Dél-Szudan, Zimbabwe, Etiópia, Ghana, és Kamerun adósságválságba került a kínai beruházásokhoz kapcsolódó hitel miatt.
Az IMF szerint afrikai országok 40 százaléka, tehát csaknem fele szenved ettől a problémától.
Más példa: Sri Lanka 2017-ben szerződött egy kínai vállalattal kikötőjük egyikének korszerűsítésére.
Végül arra kényszerült, hogy a kikötő tulajdonának 70 százalékát 99 évre koncesszióba adja a kínai beruházónak a hitelért cserébe, sőt, további kínai beruházásokra kössön szerződést.
Megint más. A Kínának legeladósodottabb országok, adósságállományuk a GDP-jük százalékában:
- Djibouti 43 %
- Angola 41 %,
- Kongói Demokratikus Köztársaság: 38 %.
- Laosz: 30 %,
- Mongólia 24%.
- Pakisztán 77 milliárd, USD , Sri Lanka 27 milliárd dollárral tartozik, de igen jelentős a dél-amerikai Venezuela tartozása is.
Adósságcsapdába kerültek
Elkerülhetetlenül. Nincsnek „jó” kínai beruházások. Csak csapdák vannak. Kihasználva a gyengén vagy gyengébben fejlett, vagy épp kiszolgáltatott, tőkehiányos országok helyzetét. Mint Magyarországét, ha így folytatja. És így folytatja.”