Előre bocsátom, amit ma tapasztaltam a piacon ,”ársapka-ügyileg”, az akkor is felháborítana, ha nem egy kisnyugdíjas, több mint hetven éves özvegy lennék, akinek már arra is oda kell figyelnie, melyik napokon megy piacra.
Többet ésszel
Először is, hátha valamelyik sorstársamnak még nem jutott eszébe és segíthetek vele elmondom, én miért járok szerdánkét piacra. Megfigyeltem, hogy hétfőn szinte egyetlen őstermelő sincs kint, az egyéb bódék pedig konganak az árúhiánytól. A beszállítás kedden indul és tart egészen szombat reggelig, legalábbis felénk. Szerdán tehát a legtöbb árú, ami nekem is kell már beérkezett, és ami ugyanilyen fontos, sokkal olcsóbb mint a hétvégén. A drágulás szemmelláthatóan csütörtökön indul és szombatra éri el a tetőfokát. Ezt a helyzetet a piac üzemeltetői is észrevehették, hiszen nem véletlen, hogy péntek, szombaton az ingyenes parkolási idő a felére esik vissza, ez utóbb engem -mondanom sem kell- nem érint, én folyamatosan magammal húzom a népnyelv által „kedvesen” banyatanknak keresztelt bevásárlókocsimat.
Lelopott ársapka
Tehát ha szerda, akkor piac! Ma csak két csirkemellet és némi zöldséget akartam venni, mert úgy döntöttem, hogy hideg konzerv meggyből készült levessel és egy saját, jól bevált zöldséges csirkemellel várom a gyerekeket, akik minden vasárnap nálam ebédelnek, és nem akarom őket mindig az unásig ismert vasárnapi menüvel, a húsleves-rántotthús combóval traktálni.
Kerestem az ársapkát viselő csirkemellett, de mindenhol odabiggyesztették a „tanyasi” szót az áru elé és az 1555 forintos ár máris felszökött 2490-re.
Végül egyetlen helyen azért, miután jól felizgattam magam és lejártam a lábamat, kaptam ársapkás „nix tanyasi” alapanyagot.
Ez a helyzet ellenőrzésért kiált
Értem én, hogy a kereskedőknek is élni kell, de hol marad a felelősség azok iránt, akikből nemcsak ma, de holnap is élni akarnak, tudom, nem fényesen, de higgyék el, mi sem dúskálunk. Normális esetben eszembe nem jutna bárkire is ellenőrzést küldeni, mert úgy vélem, hogy az ügyeskedés minden társadalom sajátja, ám ez, ami most történik, keménykezű ellenőrzésért kiállt különösen azok után, hogy az árstop bevezetése utáni napokban egymást érték a kormány televíziójában az ellenőrök bolti és piaci sikerjelentései arról, hogy a kereskedők milyen szépen betartják a rendeletet.
„Az az örömteli gondolatunk támadt, hogy ha már van egy ilyen kezdeményezés, akkor mi is szeretnénk megosztani a mi kis Vármegyei laktanyánk mesebeli történetét. Szintén bordó sapkát viselünk, viszont hangulatunk sokkal szomorúbb és ezt talán mutatja az is, hogy érkező kollégánk nem sok ámbár keserűen távozó annál több….”
Képes-e egy MP monogramú magányos farkas mindennemű előgyakorlat nélkül a semmiből előállítani egy full-extrás AMG Mercedest, ráadásul 1 hónap alatt, és pazar finanszírozásban? Nyilván nem. Amit ugyanis látunk, az egy igen alaposan előkészített projekt….
Kunetz doktor: „őszülő halántékú, nyugdíjas korú, pocakos férfiak döntenek mindenről, még a születések ügyéről is, hiszen eltörölték a szabad orvosválasztást”, akkor bizony fel kell mérnie, hogy mit is állít.
Lendvai: „…Rosszabb vagyok, mint „a labancok és a muszkavezetők” – mondta a muszkaügyben tökéletesen érintetlen miniszterelnök. Nálam csak azok rosszabbak, akik „Brüsszelben áskálódtak”, nehogy a pedagógusok megkapják jogos járandóságukat. Hogy miért nem adta meg maga a kormány a járandóságukat, ha egyszer jogos, az nem derült ki, de fogadok, azt is Brüsszel akadályozta meg….”
Olyan csapat, amely hiteles. Amely mindent megígér, de semmit nem csinál. Amely leváltja azokat, akik rendbe akarják tenni a gazdaságot, mert az jaj, népszerűtlen. Amely saját koalíciós partnerét kapcarongynak használja.