Banánköztársaság
Már több mint két éve, hogy kitálalt a Fidesz választási stratégája – az ellenzék pedig mintha meg sem hallotta volna
Az amerikai-magyar milliárdos elleni uszítókampány és a Fidesz első kétharmadát kitermelő kampány egyik fő választási stratégája egy svájci lapnak hűvös távolságtartással vázolta fel, már 2019 januárjában hogyan tettek gyűlölködővé egy országot. A módszer hátborzongatóan cinikus.
Az amerikai-magyar milliárdos elleni uszítókampány és a Fidesz első kétharmadát kitermelő kampány egyik fő választási stratégája egy svájci lapnak hűvös távolságtartással vázolta fel, már 2019 januárjában hogyan tettek gyűlölködővé egy országot. A módszer hátborzongatóan cinikus.
A varázslóinas
George Birnbaum, a 2017-ben elhunyt Arthur Finkelstein – vagy ahogy emlegetni szokták a gyűlölet pápája- tanítványa és üzlettársa először beszélt arról, hogyan dolgozták ki a Soros György elleni kampányt a Fidesz számára. A kampányguru a svájci Das Magazin lapnak írt cikkében rántotta le a leplet módszereikről, amelyeket a 24.hu is részletesen taglal. Mindez azért is érdekes, mert Orbán Viktor még 2015-ben sajtófőnökén keresztül azt nyilatkozta, sem a Fidesz, sem a kormány nem fizet Finkelsteinnek – nos, Birnbaum írásából kiderül, hogy hivatalosan a Fidesz-közeli Századvég Alapítvány kötött velük egyéves szerződést a 2010-es országgyűlési választások előtt.
A birnbaumi lecke
Birnbauméknak először a szocialistákat kellett, mint mondja, „lesöpörni az asztalról”, és elsősorban a szociális népszavazással hamar rá is állították Orbánékat a 2010-es választás megnyeréséhez vezető pályára- idézi a „mester” cikkét a Népszava. Később azonban már sem az MSZP, sem a Jobbik nem volt elég „jó” főellenségnek, ezért szükség volt valami másra – pontosabban valaki másra.
Birnbaum ugyanis megjegyzi, annak idején a szövetségesek sem a nácik ellen harcoltak, hanem Hitler ellen, az amerikaiak sem az Al-Kaidát támadták, hanem Oszama bin Ladent, amiből azt a következtetést vonta le, hogy meg kell találni azt a konkrét személyt, aki ellen uszítani lehet a választókat.
A Fidesz-kampány kidolgozásában két fő szempontjuk volt
Egyrészt felhasználták azt a narratívát, amelynek a lényege, hogy „Magyarországot folyton támadják”, és ehhez tették hozzá a „külföldi finánctőke” motívumát, amitől szintén azt remélték, hogy kiváltja az emberek gyűlöletét. A főellenség terén pedig Soros Györgyre esett a választásuk, aki nem csak irányítja a veszélyes külföldi nagytőkét, de meg is testesíti azt – így lett tehát az amerikai-magyar milliárdos a Magyarországot támadó, és közben a háttérhatalmat irányító tökéletes „főgonosz”. A módszer pedig, ahogy azt Birnbaum már-már hátborzongató távolságtartással elemzi, tökéletes volt, hiszen előre tudták, Soros nem reagálhat a vádakra, hiszen:
„minél inkább visszautasította volna a támadásokat, annál inkább alátámasztotta volna azt az állítást, hogy beleavatkozik a politikába”.
Gyűlölet export
Nem elég ráadásul, hogy Finkelsteinék „terméke” – ahogy azt látjuk, érezzük – jól működik, még exportálniuk is sikerült: Kolumbiától, Izraelen és Kenyán keresztül Ausztráliáig számos országban bukkantak fel Soros-ellenes hangok. 2017-ben Olaszországban Soros által fizetett menekülthajókról szóló álhírek kezdtek terjedni, 2018-ban pedig Donald Trump amerikai elnök is arról beszélt, hogy Soros által fizetett migránskaravánok tartanak az amerikai határ felé.
A kampányra láthatóan büszke Birnbaum a 2019-es cikkben egyetlen állítást utasít vissza, ahogy arra Népszava is rámutat méghozzá, hogy a kampánynak antiszemita leágazásai is lehetnek, mint írja, eszükbe se jutott, hogy Soros zsidó. Később aztán úgy fogalmaz:
„a mi kampányunk senkit nem tett antiszemitává, aki azelőtt nem volt az. Legfeljebb mutattunk nekik egy új áldozatot, más nem történt. Semmit sem csinálnék másképp.”
Egy cinikus elme fondorlatai
Ahogy George Birnbaum teljes cikkéből úgy ez utóbbi állításból is csepeg a leplezetlen cinizmus. Ki hinné el, egy olyan rendszerező már-már sátáni elméről, mint Birnbaum mentoráé, majd később társáé Arthur Finkelsteiné, hogy ne számolna egy olyan fontos tényezővel, mint a célszemély származása, illetve az, hogy miként lehet arra áttételesen, lásd háttérhatalom, ami egyértelműen a zsidó világösszeesküvés antiszemiták által szalonképesnek vélt elnevezése, utalni.
