Kocsis Gergely: kiborít, hogy a hatalom hülyére vesz minket

A Katona József Színház színésze azt mondja, alkatánál fogva nem megy tribünökre, de a közéletről megvan a véleménye. A beszélgetésből elsősorban napjaink közéletével foglalkozó részeket szemlézzük.

Nincs perspektíva

A színész kitért arra, hogy sötétebb hangulataiban azon tűnődik, hogy ennyi volna az élete? Hozzátette, mindenkinek vannak bolond pillanatai, megkísértik vágyak, és néha ijesztően hat, hogy ami van, azt kell érdekessé tenni:

„A közhangulatban viszont érzékelem a tehetetlenséget, azt, hogy nincs perspektíva. Egyre több harmincas, negyvenes él együtt a szüleivel, egyre többen nem tudnak mit kezdeni magukkal. Sokan azért mennek bölcsésznek, mert fogalmuk sincs arról, mit szeretnének csinálni.” /……. / „Mázli, hogy olyan a szakmám, ami módfelett szórakoztat, sőt még azt is el tudom hitetni magammal, hogy a színházcsinálás jobbá teszi a világot.”

Nagy az igény arra, hogy ne gondolkozzunk, és ezt nagyon becsületesen teljesítjük

A cirkó, a kazán és a bojler közötti különbséget az őrületig szajkózó gázszerelő Bognár Péter abszurdjában, a Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojlerben a szakbarbárságon túl a mentális elbutulás metaforája is benne van:

„Csodálatos „gondolatnak” tartom, hogy egy gázszerelőnek A4-es papírra leírható mondanivalója van a világról, de leginkább a kazánokról. Költői drámát írni erről pedig vagány dolog. Sándor a szakisága tudatában, annyira nem ismeri a tréfát, hogy egyetlen piti dolog miatt tönkreteszi az életét, tragédiába torkollik a házassága. Megoldhatatlan az élete. A jó dráma mindig azzal foglalkozik, hogy nincs megoldás. Egyre nagyobb az igény a mai világban arra, hogy ne gondolkozzunk, és ezt nagyon becsületesen teljesítjük is.”

Figyelem a híreket, elébe megyek a pofonoknak

Hangsúlyozta, a színházi lét hat a gondolkodására, gazdagítja, árnyalja világlátását. Legalábbis ezzel mentegeti magát:

„Figyelem a híreket, elébe megyek a pofonoknak. Tizenévvel ezelőtt nehezen tudtam volna felsorolni a pártokat, a miniszterek nevét, de a mostani helyzet annyira bőszít, hogy minden apró fejleményre kíváncsi vagyok. A kívülállók szemében azzal, hogy a Katona tagja vagyok, már bizonyos oldalon állok, és ez borzasztó, de ezt intézték nekünk. Ez a világ besorol engem, elhelyez egy politikai oldalra, pedig én nem vagyok ott. Nem szeretnék e szempontból sehol sem lenni. Nem akarom, hogy ez számítson. A Katona érzékenyen figyeli a közállapotokat, megfelelően és ízlésesen reagál rájuk. Ha nem színész lennék, már elhagytam volna az országot. Kiborít a mélységes ostobaság, hogy a hatalom hülyére vesz minket, mert tudja, hogy megteheti. Elég ember agyát mosták már át, vezették meg őket, nagyon sokan el vannak zárva az információtól. Orwellt emlegetni már unalmas. „

Alkatánál fogva nem megy tribünökre. Dankó Istvánnal, Vinnai Andrással és Litkai Gergely-féle írógárdával viszont létrehozták a Magyar nátha című kortárs kabarét:

„Az eltorzult történelemszemléletre adott válaszként történelmünk nagy pillanatait mutatjuk be kicsit más megvilágításban. A Jurányi közönsége tudja, mire ül be, és örülünk, hogy mennyire együtt gondolkodunk. És épp ezért hatástalan az én fene nagy közéleti aktivitásom. Érdekes lenne, ha néhány mérges revizionista is látná az előadást. De ők úgysem jönnek el. Arra meg várhatunk, hogy a közszolgálati tévé leadja. „

A teljes riport itt olvasható.

Az MTVA 90 millióból kutatja, mennyire jó!