Kérem, én nem vagyok igazi férfi

Konok Péter: Nagyon korán tanultam meg olvasni, viszont világéletemben szar voltam matekból. Egy-két intermezzót (pl. katonaság) leszámítva mindig hosszú hajam volt, viszont ahogy tehettem, szakállat növesztettem (amiben nagy szerepe van lustaságomnak is). 

Gyűjtögetni (főleg gombászni) nagyon szeretek,

a vadászatnak a gondolatát is gyűlölöm és megvetem.
Alapvetően heteroszexuális vagyok, de semmilyen téren nem hiszek az abszolút dolgokban.
Van ipszilon kromoszómám, bár néha megígéri, hogy eljön valami buliba, aztán még csak nem is telefonál, és a mobilját is kikapcsolja.
Gyakorta lötyög rajtam az apaszerep, és néha szűknek érzem az élettárs szerepét. Vagy fordítva.
Szeretek főzni, de megszerelem a villanyt is, ha kell. A múltkor megforrasztottam Flóra egyik „icipici állatkájának” a világítóját, az állatka ismét világított, csak összeszereléskor kihagytam belőle a bekapcsológombot. Elég jó a kézügyességem, de inkább nem bízom benne.
Időnként sírok, néha csak úgy ok nélkül, vagy akár filmeken, és bevallom, ezek néha szar filmek, én meg mégis sírok rajtuk, és ettől dühös leszek.

Halálosan untat a foci (és minden sport, amit mások csinálnak).

Bejön nekem a fiatal Mick Jagger, és nem szégyellem. De az öreg Patti Smith is bejön, és azt sem szégyellem. (Nem találkoztam még egyikükkel sem, ezt, ha nem is szégyellem, de sajnálom. Ja, és bukom Woody Allenre, meg Emma Goldmanra. Felizgatnak, bár inkább agyi értelemben.)
A macskákat is, a kutyákat is szeretem. Van macskám is, kutyám is. Botsáskáim is voltak, és leszarom, hogy mit mondott volna erről Freud (valószínűleg semmit). Sajnos, nem tett jót nekik az egyneműség, a szűznemzés: elsatnyultak, végül kihaltak, mint a dinoszauruszok. Megsirattam őket.
Szellemileg különbözöm azoktól, akik szellemileg különböznek tőlem; bizonyos emberek pedig magasabbak, mások alacsonyabbak nálam. Nem hordok női fehérneműt. Ha kedvem lenne női fehérneműt hordani, női fehérneműt hordanék. És nem érdekelne, hogy kinek mi erről a véleménye.

Magamban sokszor énekelek.

Időnként társaságban is, bár pironkodva. Sőt szájharmonikázom. Tűrhetően, de nem jól. Mosogatás közben viszont mindig énekelek. Munkadal.
Néha agresszív vagyok, máskor konfliktuskerülő. Mindkét fülemben fülbevalót hordok, a balban többet is. És sorolhatnám a végtelenségig. A hatodikos köznemzeti Élővilág-tankönyv szerint kihalt, netán sosem létezett állatfaj vagyok; silány selejtként eltűnök a dacos-nekiveselkedett, bölényerejű, medveokosságú Férfiak, és a csipkefinomságú, hattyúszépségű és nádmézillatú Nők kétdimenziós rengetegében.
Ha meghalok, ezek kívülről a temető fala mellé temetik majd a dögömet.

(Szerző: Konok Péter)