Konok Péter: Volt egyszer egy legény, úgy hívták, Viktor

Nem lehet elmenni szó nélkül a magyar főközszolga üzenete mellett, amiben beharangozott egy legeslegújabb háborút, amiben mi leszünk a Janik és persze Ő vezeti és naná, hogy győzünk.

Mese, mese és a mátka…

Mint arról beszámoltunk, a hős honvédő – ha van ok rá, ha nincs – védi a hont. Karddal, konzultációs ívekkel, szóval, ami éppen az eszébe jut.

Orbán harcos jó éjszakát kívánt Brüsszelből – Kézitusa volt, afféle politikai kézitusa

Konok Péter közösségi oldalán írta meg aktuális gondolatait a témában, méghozzá mese formájában:

„Volt egyszer egy legény, úgy hívták, Viktor.
Hívhatták volna persze máshogy is, de már az apja is szociopata volt, úgyhogy Viktornak nevezte a gyereket maga után, aki a Győző elvtárs névre hallgatott a periférikusabb pártkörökben.
Na, ennek a Viktornak volt egy csudálatos hátizsákja. Belefért a kerek világ, meg még 2,3 millió nemzeti szignatúra is. Pedig kívülről csak amolyan fonnyadt, plebejus kis hátizsák volt, semmi Luivuitton, de még csak nem is Adidas.
Történt egyszer, hogy ez a Viktor elment a háborúba harcolni. Nemigen zavarta, hogy a háború csak az ő fejében létezett, ha elfogta őt a harcolhatnék, hát harcolt, mint egy veszett rozsomák, ilyen egyenes legény volt ő, bár baromi hazudós.
Ment, mendegélt. Szembe jött vele a Velejéig Gonosz Vasorrú Óriásmarslakó. Bazi zöld volt, kapafogú-rézfaszú, meg minden.

– Mi van a zsákodban, te Viktor? – bődült rá Viktorra a rémségesen szörnyű szörnyűséges rém.
De a Viktornak persze nem szállt inába a telemersze! 

– Benne van a kerek világ! Térdeplő csepregi óvodások, sorosdisznós pörzsölések, nagylábas önállások, tenderparti luxusutak, dajdaj lakomák, mirelit szegények, migránshajtó elvbaráti betyárok, zsugori zsigeri zsolozsmázók, fegyelemegyetemek, béközépiskolák, porosz nyelvórák, orosz atomerőművészek, fene fafűrészek, rugóspengés kerítők, hejehuja vadászbálok, félegészségházak duplapénzért, avétos babonák, fazonra nyírt történelmek, 2,3 milliónyi nerzethy konzultáciják, meg egy téliszalámis zsömlye csípős zöldpaprikával, azt édesanyám csomagolta karácsonyi szalvettába!

– Nebazd!!! – rikkantott fel a Velejéig Gonosz Vasorrú Óriásmarslakó. – Kedvenc eledelem!

Azzal bekapta a Viktort hátizsákostul, kerekvilágostul, zsemléstül-paprikástul.
Azért a szalvettát és a konzultácijákat kiköpte, mert az ő gyomra sem volt vasból, illetve hát vasból volt, de akkor is.

Szóval, így.
Nem mondtam, hogy kifinomult mese lesz, de elég kellemes a heppiendje.”