Konrád György: Orbán Viktor, ha majd nem akar Nicolae Ceausescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova

Konrád György Kossuth-díjas író, a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb alkotója a Heti Világgazdaság legújabb számában, a Portré rovatban beszélt munkásságáról, közéleti kérdésekről.

Konrád és a hatalom

Konrád 1990 előtt a demokratikus ellenzék egyik hangadó személyisége volt. A mindenkori hatalomhoz való viszonyáról  így beszélt:

„a hatalom eleve taszított. Aki egyszer hatalomra kerül, mindenféle trükkel azon van, hogy ott maradjon. Közülük még a kevés intelligens is frázisokat ismételget. Mindenáron meg akarja győzni a hallgatóit valami fennköltnek beállított dologról, ami a politikus saját javát szolgálja. Engem nem sikerül meggyőznie, mert valamennyit én is tudok ezekről a trükkökről. Korról korra visszaköszönnek. Osztály, nemzet, vallás–ezek nevében lehet kellemetlenkedni. Amit most látunk, az csak újabb applikáció.”

A rendszerváltás idején aktívan politizált. Egyik alapítója volt az SZDSZ-nek.

„Göncz Árpádot a köztársasági elnökségre, Demszkyt a főpolgármesterségre, Darvas Ivánt a képviselőségre beszéltem rá, legyenek kiválóságok. Beváltak, és a mostani rezsimnél jobbat, polgári demokráciát reméltünk a rendszerváltástól.”

Az írónak már akkor is jó kapcsolata volt Soros Györggyel, ő ajánlotta az amerikai üzletember pártfogásába Orbán Viktort:

Orbán felejthetetlenné akarta tenni magát

„Sok mindenre beszéltem rá Sorost, ezek közül csekélyke téma volt a mostani miniszterelnök személye, a German Marshall Found részére írtam róla ajánlást, mint értelmes fiatalemberről, aki demokráciát akar. Az akkor igaz is volt, de aztán kiderült, mi minden ezzel ellentétest tudott produkálni.” 

Az író a tévedésére már Nagy Imréék újratemetésekor rájött, amikor Orbán a beszédet mondott  a Hősök terén:

„Tudtam, hogy abban állapodtak meg a Történelmi Igazságtételi Bizottsággal, hogy a kelet-európai diktatúrákban élők védelmében most még nem  hozza szóba az orosz csapatok kivonását, de megszegte a megállapodást. Felelőtlen volt, mert felejthetetlenné akarta tenni magát.”

Az író előre látta a Kádár-rendszer  végét, a berlini fal leomlását. A jelenlegi helyzetet így látja:

„Ezt a kormányt csak akkor fogja leváltani a kedves és intelligens fiatalokat is magába foglaló ellenzék, ha tagjai nem utálják egymást. Megnyugtatásul úgy látom, hogy nagyobb erő húzza a magyarokat is az Európai Unióhoz, mint a diktátoraikhoz. Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceausescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen.”

Hasonló

Politikai foglyok Orbán börtönében