Kotonautomatát az iskolákba?

Az a felvetés, illetve kérdés, hogy „prűdek legyünk, vagy szabadok”, elég széles skáláját indíthatja el a gondolatoknak. Még akkor is, ha a kérdés alapvetően egy, a középiskolai óvszerautomatákkal kapcsolatos írás nyomán vetődött fel. Amely óhatatlanul felveti a szexualitás, illetve a szexuális nevelés kérdését. Beleértve a tinik abortuszait is.

Óvszerek és automaták

A tízenévesek abortuszainak, és véletlen, „csak úgy megtörtént” terhességének  csökkentése motiválta az ötletgazda vállalkozót  Langmár Bettinát, arra, hogy kampányt indítson az iskolai óvszer-automatákért. Mint a vele készült beszélgetésből megtudhatjuk: nem lett milliomos az ötlete által. Amin lehet szendén mosolyogni, vagy akár értetlenkedni is. Mármint akkor, ha kellő alakoskodási készség szorult valakibe. Sokan inkább nem emlékeznek a saját korosztályuk múltjára, és ezért szelektíven vakok és amnéziásak lesznek.

Óvszerek és tanárok

Közel tíz éve már, hogy a tanárképzés egyik próba-órájának tematikája szexuális élet és a szexualitás. Akkor, az óra-tervezetek megbeszélésén vetettem fel, hogy a bevállalósabbak kipróbáltathatnák diákjaikkal azt a gyakorlati tesztet, amely egy óvszer felhelyezését  szimulálja egy banán segítségével, az  ismeretterjesztő módszer egyébként ismert más országokban. Illusztrálásként kitettem az asztalra egy doboz, celofánnal zárt, bontatlan óvszercsomagot. A tanárjelölteken végignézve látszott, hogy nagyjából olyan reakciókat váltott ki, mintha egy napok óta döglött patkányt helyeztem volna az asztalfőre. Jelezve, hogy a tanárrá avatásukat követően kétségesen lennének alkalmasak egy osztálykiránduláson megesett diák-közi aktus emberi „utógondozására”. Holott a diáknak ilyen esetben túl sok választása nincs. Vagy a szülő, vagy a tanár, vagy a kortárs csoportok. Persze lehet fanyalogni azon, hogy a diákok korán elvesztik a szűzességüket, de ettől még elvesztik. Marad tehát a felvilágosítás, az együttérzés, és ha muszáj, a kríziskezelés. Amelybe az utólag megbánt esetek ugyanúgy beletartoznak, mint a szinte már abúzussal felérő csoportnyomás. Amelyről nem egy esetben beszélnek, de amit nagyon ritkán kezelnek a helyén.

Annak nyomán, ahogy alapvetően elzárkóznak az oktatási intézmények az óvszerek közelségétől, az az érzésem, hogy ezekben az iskolákban a tanárok többsége a kortárs-abúzusok kérdésétől is elzárkózik. Amíg nem tevőleges, nem nyilvánvaló az erőszak. Ebben az érzésemben nagyon szeretnék csalódni,  Mert ez  azt jelentené, hogy a tanárok többsége nyitott az intim kérdések bizalmas megbeszélésére.

Egyébként, szerintem, az őszinte, és nem elzárkózó, pedagógus a prűdebb pályatársaknál a csoportnyomást is eredményesebben tudja, tudhatja csökkenteni.

Óvszer a természetben

Meg merem kockáztatni, hogy azt sem tartanám az ördög művének, ha ez a kísérőtanár az osztálykirándulásokon a csomagjából állna bárki rendelkezésére.A vállalkozóval közölt beszélgetésben olvasható a szomorú statisztika,  alapján  ugyanis „hazánkban évente nyolc-tízezer ezer tinilány esik teherbe, és nagyjából a fele abortuszra meg”