Közérdekből lopni

Nincs is annál szebb: közérdekből lopni. Ha kormányszinten lopnak, azt csakis közérdekből teszik. „Közérdekű vagyonkezelő alapítványokba” dugják a rabolt vagyont, közérdekre, „nemzetgazdasági jelentőségre” hivatkozva titkosítják és mentesítik a versenytől saját köreik beruházásait, „társadalmi célú közérdekű hirdetésekben” kampányolnak és hazudoznak.

Önfeláldozásból teszik, mondhatni fogcsikorgatva, de ha egyszer a közérdek ezt kívánja!

Így a hasznosat egyesítik a kellemessel, a rablást az azonnali erkölcsi igazolással. Csak látszólag mennek szembe a tízparancsolattal, amelyben olyasmik állnak, hogy „ne lopj”, meg „ne tégy felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!”. Szegény Mózesnek a 40 napos böjtje után sajnos nem volt ereje azt is odavésni: „kivéve, ha közérdekből”. Így is mennyit dolgozhatott – Orbán úgy mondaná: keccsölt – a kőtáblákkal, az ilyen részletfinomságokkal nem bajlódott. Ha pl. a „Ne paráználkodj!” mellett ott állna ez a bizonyos „kivéve közérdekből”, más színben tűnne fel a thaiföldi magyar nagykövet orgiázása is. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy csak közérdekből tette. A két nép viszonyát akarta szorosabbra fűzni. Egyelőre így sikerült, némely állampolgárukon keresztül. Csak azért nem állítom, hogy Borkai meg a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó kis lépésekben történő megvalósításába kezdett bele közérdekből, mert nem akarom lekomcsizni.

De ne vesszünk bele a naturalisztikus részletekbe!

Lényeg, hogy 2010-től mindent közérdekből tesznek. A miniszterelnök már 2010-ben megvilágította a NER velejét a Parlament ámuló közönsége előtt: „A régi korszakban mindent a magánérdek írt felül, de a magyar választók ezt a rendszert megdöntötték… Magyarország immár elég erős és elszánt ahhoz, hogy a közérdeket érvényesítse, és a magyar emberek oldalára álljon.” Később kiderült: a magyar emberek oldalán sajnos nincs elég hely, oda a kormány nem tud állni, csak a fejükre, de ezt is közérdekből. Ugyan Bibó szerint „a közérdek a hatalom szájában mindig önkényes célkitűzést jelent”, de hát ki az a Bibó! Örüljön, hogy Orbánék életrajzában szerepelhet, és ne okvetetlenkedjék. Különben utólag törlik a kollégiumuk nevéből, ahogy Sztálin is kilátásba helyezte: ha nem húzza meg magát, legfeljebb nem Krupszkaja lesz Lenin özvegye.

Aztán kiderült, hogy közérdekből kell lerabolni a magánnyugdíjpénztárakat

Azok t.i. a magánérdeket szolgálják, attól meg a rezsim háromnapos hideglelést kap. Közérdekből államosítottak ezt-azt, trafikengedélytől a nagyobb falatokig. 2018-ban közérdekből hozták létre a KESMA (nem, nem „KUSS MA”, hanem KESMA) médiabirodalmát, erre hivatkozva vonták ki gyorsan mint nemzetstratégiai célú vállalkozást a versenyszabályok alól. A közérdek iránt hírhedetten elkötelezett, magánérdekére sosem figyelő Mészáros Lőrinc, Habony, Schmidt Mária, Matolcsy Ádám ezért mondtak le egyik pillanatról a másikra milliárdokat érő lapjaikról, tévéjükről, rádiójukról. Ha a közérdekről van szó, akár koldusbotra jutni is hajlandóak lennének. Legfeljebb majd felszökik a koldusbot árfolyama a részvénypiacokon, és az állam jó pénzért megveszi tőlük, mint Mészárostól a veszteséges erőművét.
A közérdekűnek csúfolt fideszes alapítványoknak természetesen „kiemelkedő társadalmi szerepe van”. Ezért „Magyarország mindenkori költségvetésének tervezésekor” „előresorolt tényezőnek” számítanak. Értsd: előbb nekik kell a pénz, aztán ami marad, abból jut, amennyi jut kórházra, közoktatásra, nyugdíjra. Közérdekért, akár a szépségért, meg kell szenvedni. Most, hogy az EU büdösnek találta az alapítványosdit, muszáj a hazai közpénzből még többet csorgatni hozzájuk. Háromszoros adókedvezmény illeti azt a céget, aki adományoz nekik. Kormányváltás után már nemcsak az állam adóztat, hanem a fideszes vagyonbirodalom is. Picinyt mintha félreértették volna a Ludas Matyit: ott Matyi veri vissza háromszor a tolvaj Döbrögin, és nem Döbrögi jutalmazza háromszorosan azokat, akik etetni hajlandók a lopott libáit.

Ma Döbrögi maga a köz, érdeke a közérdek

Így lehetett államilag finanszírozott „társadalmi célú közérdekű hirdetés” a tévékben abból a kampányfilmből, amelyben az oltások (természetesen helyes) propagandája címén az oltásellenes fekete bárányok képében Gyurcsányt, Jakab Pétert és az ellenzéki pártvezetők közös fotóját mutatják be, a „ne hallgassanak rájuk!” dörgedelem kíséretében. Végül is a jó reklám „ütős”, a szó minden értelmében, nem igaz? Mert természetesen közérdek az ország ellenzéki felét a saját pénzéből pocskondiázni. Közérdekeinket és jogainkat csakis választott kormányunkon át érvényesíthetjük.
Már Petőfi megírta: „Jóra termett nép honában/ Egy a szív, az akarat./ A közérdek mellett minden/ Különérdek elmarad.” És a kormány úgy határozott, hogy 2022-ben Petőfi-év lesz, a bicentenárium jól hasznosítható a kampányban. Ki fog derülni, hogy Petőfi, ha ma élne, ott vonulna Bayer Zsoltékkal a Békemenetben. Igaz, eddig úgy tartották számon, hogy 1823. január 1-jén született, de az voltaképpen 1822 szilvesztere. Petőfi mostantól közérdekből 1822-ben született, mit nem értenek ezen?

(A cikk eredetileg a Népszaván jelent meg, a szerző engedélyével közöljük.)

Kapcsolódó

lopni

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük