Kunetz Zsombor: kormányzati szándék, hogy az orvosok és ezzel az egészségügy ellen hangolják a lakosságot, nehogy végre meg kelljen fizetni ezt a szektort is!
Értem én, hogy a kormányzati szándék az megint az a szokásos ócska trükk, hogy az orvosok és ezzel az egészségügy ellen hangolja a lakosságot, nehogy végre meg kelljen fizetni ezt a szektort is.
Az Orvosi Kamara múlt héten levelet írt Orbán Viktornak,
amelyben kéri az orvosbérek rendezését, mert mégiscsak tarthatatlan, hogy ez a gyorséttermi alkalmazottak szintjén van, miközben az átlagembernél jóval több kötelezettsége van.
Tudták azt például, hogy az orvos – rabszolga törvény ide,vagy oda – akár heti 72 órát is dolgozhat (a rabszolga törvény szerint ez más szektorban csak 48 óra lehet hetente)?
Tényleg ez a béremelés lenne az alapja
- annak, hogy az egészségügyben elkezdődhessen legalább egy minimális átalakítás.
Ez lenne az alapja annak, hogy az itt levő állami korrupció a hálapénz kivezetésre kerülhessen. - Ez lenne az alapja annak, hogy kipihent, nem frusztrált dolgozók fogadják a betegeket, akik nem a harmadik munkahelyükről esnek be dolgozni.
- Ez lenne az alapja a minőségnek is, hiszen követelni csak akkor lehet, ha van ellentételezés is.
Ez lenne az alapja a többi egészségügyi dolgozó bérrendezésének is,
hiszen az orvosbérek maguk után húzzák a szektor bérét is.
Persze ez utóbbi gyorsításához nem lenne probléma, ha Cser Ágnes nem zavarba ejtőnek , eltúlzottnak és etikátlannak tartaná a Kamara javaslatait. (Mellesleg, csodálom, hogy a Cser által vezetett MSZ EDDSZ-ben még van egy tag is.)
Sok mindennek a bérkérdés lenne az alapja, de úgy tűnik, hogy a kormány ezzel sem akar foglalkozni, mert tisztességes béremelésre utaló jel a jövő évi költségvetésben nem szerepel. Sőt, már a Magyar Nemzet is reagált, miszerint a bérrendezés,
“csak úgy képzelhető el, ha átgondolt, az országra és a betegek ellátására optimalizált rendszer kialakítása után kezdünk neki. Egészségügyi rendszerünk fő szervezési elve sajnos már régóta nem az általános orvos-beteg találkozók célszerű megszervezésére, hanem a kiemelten kezelendő találkozóhelyek fenntartására épül. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az orvosi bérek rendezése nem lenne korrekt a nővérek, a szakdolgozók, valamint a kórházak, szakrendelők működését támogató, de nem közvetlenül a betegágy mellett állók béreinek rendezése nélkül.”
Amely kérdések rendezésére éppen tíz éve lett volna lehetőség.
