Kutyavilág Magyarországon

Amelyik kutya ugat, nem harap, de fordítva mi a helyzet Magyarországon?

„Megnyugtató tapasztalat, mely szerint bátran lehet közeledni az ugató kutyához. Kezdőket azonban figyelmeztetünk, hogy a kutyák nem tudják ezt a közmondást. Megfordítva: amelyik kutya harap, nem ugat – ez még nincs bebizonyítva, lehet, hogy ugat, csak nem hallani, mert tele van a szája.” (Karinthy Frigyes)

Kutyaélet

Ismerek hajléktalant, aki a Duna parti csónakház melletti betongyűrűben húzza meg magát, hungarocellel és mindenféle ronggyal kitapétázva azt, minden bizonnyal kedvezőtlenebb körülmények között töltve ott napjait, mint sok kutya a maga házában.

Tudok olyan dobermannokról, melyek Budaörsön, kacsalábon forgó kastélyban tágasabb és pompával felszereltebb körülmények között élnek, mint egy lakótelepi nyugdíjas a maga ötven négyzetméterén.

És van olyan nagykutya a mai hatalmi porondon, a nagy magyar nemzeti populista cirkuszban, aki csahol, mikor meglátja gazdáját és bő nyállal kifejezve iránta való hűségét, nyaldossa ott ahol éri, de leginkább a hátsó felét.

A kutya ugat, a karaván halad, mondja fideszes ismerősöm a tüntetésekkel kapcsolatban, hozzátéve a Kossuth téren egykor sátort verő fogász vezérrel, meg az összes tüntetővel kapcsolatban, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.

Mi várható?

Zsörtölődő ellenzékiektől hallom mostanában refrénként ismételve azt, hogy jön még kutyára dér.

Tudhatnák sokan azt is a mai mutyizók közül, hogy ebül szerzett jószág ebül vész el, hozzá téve azt is, hogy egyszer volt Budán kutyavásár.

Hiába köti magát sok ügyben a mostani kormány, mint ebet a karóhoz, eljön majd az ideje annak is, amikor majd azt kell, hogy mondják, késő bánat, eb gondolat.

Eljön majd annak is az ideje, amikor minden automata gombnyomogató úgy fogja bánni a tettét, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett.

Lám a pécsi közgyűlés sem mondta ki anno az összeférhetetlenséget Fodor Ibolya esetében, így a Fideszből kilépett képviselő továbbra is tagja maradt a testületnek, elvégre ő is csak a mi kutyánk kölyke, mondták.

A kormány kutyába se veszi azt,

hogy naponta tömegesen hagyják el az orvosok és a jobb létre vágyók Magyarországot.

Pénz beszél, a kutya meg ugat akkor is, ha az MNB luxus költéseit figyelem és látom közben, hogy mennyi a költségvetési intézményeknél a hiány.

Ott ahol adózási variációkkal lehet a sajtószabadságot befolyásolni, ebek harmincadjára jut a demokrácia.

Majd háromezer gazdasági vállalkozásnak van több mint 100 millió forintos adótartozása, hiába, a kutya is sokszor jó dolgában veszik meg.

Ahol Németh Rezsi Szilárd lehet a Magyar Birkózó Szövetség Elnöke, meg a kormánypárt alelnöke is, ott igaz lesz az a mondás, hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.

Ahol a miniszterelnök sajtós testőre mindazokat megengedhette magának, melyeket itt gyűjtöttük össze, ott aztán tényleg kutya világ van! Nem egy esetben pedig az is előfordul, amikor a farok csóválja a kutyát.

Manapság, ebben a nagy nemzeti együttműködés rendszerben, végezetül megállapítható, hogy kis hazánkban egyes kutyáknak bizony jobb életük van, mint sok honfitársunknak! De eljön az idő, amikor ez az egész illiberális államépítő tákolmány majd ebek harmincadjára jut.

Mert nem árt figyelmeztetni

ismételten mindazokat, akik ennek a mostani autokrata rendszernek a jóvoltából tollasodtak meg, valamilyen jogsértő módon, hogy ebül szerzett jószág, ebül vész el! Az ellenzék mai helyzetét tekintve a tavaszi parlamenti választás eredménye, bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

De bízni kell abban, hogy ez az egész mostani, ismétlem, pénz beszél, kutya ugat szemléletű, kutyaütő, szerzésmániás bagázs a történelem szemétdombjára kerül, ahová való! Mert nem árt tudnia, ismételnie mindenkinek, akiket illet, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár!