Lakner Zoltán: meleg férfi mivoltom nem döntés kérdése volt, ennek a megélése és a felvállalása múlt rajtam

Sokféleképpen lehetne reagálni arra, hogy ismét beköszöntött a pride hónap, de talán érdemes minden egyéb okoskodás helyett megnézni, mit írt erről  közösségi oldalán az ország egyik legismertebb, nem egészen egy évtizede coming out-olt politológusa, Lakner Zoltán.

Helló, az van, hogy ma hét éve, hogy comingoutoltam

Ez persze csak a nyilvános comingout volt, de az a helyzet, hogy a családom, a barátaim, mi több, a saját magam előtti előbújás, annak a megértése, hogy most akkor miben is különbözöm másoktól, szintén elég későn következett be. Na persze a dolgok kiegyenlítődnek – vagy nem (a szerk.) -, es nagyon büszke is vagyok az érett fejjel meghozott döntéseimre.

Viszont ide rögtön két megjegyzés kívánkozik.

Az egyik, hogy a meleg férfi mivoltom nem döntés kérdése volt, ennek a megélése és a felvállalása múlt rajtam. A másik, hogy ez az egész sokkal gyorsabban ment volna, ha olyan korban és környezetben nőhetek fel, ahol ez téma, s nem tabu. Nekem senki nem adja vissza a senki földjén, a magammal kapcsolatos értetlenségben töltött éveimet. Nem attól lettem meleg, hogy ezt a tartalmat “megjelenítették” nekem, hanem attól találtam magamra, hogy végre értelmezni tudtam a helyzetemet. És az én sztorim még szerencsés, mivel másokat bántás, kiközösítés, kirekesztés ért és ér azért, mert azok, akik.

Sokat beszéltünk az utóbbi időben a kormányzati homofóbiáról, nem is akarnék nagyon belemenni itt, de azt azért hozzáfűzném, hogy nem az első olyan törvény születik, ami senkinek sem használ, de többeknek árt.

Az ilyen politika mások szenvedésén nyerészkedik, és azt üzeni, hogy lehet másoknak szenvedést okozni.

Ezen kívül még azt szeretném elmondani, hogy van ebben az országban egy úgynevezett köztársasági elnök, aki szerint a homofób törvény rendben van. Merthogy, idézem, szerinte a törvény célja “a kiskorúak – a 18 év alattiak – megóvása a pornográf, a szexualitást öncélúan ábrázoló, a homoszexualitást és a nem megváltoztatását népszerűsítő tartalmaktól”. Mindez a pedofilellenes törvénybe foglalva.

A melegek, a transzok, a pedofilok és a pornográfia összecsúszatása kapcsán ajánlom elgondolásra azt a párhuzamot, hogy mondjuk a fideszes tartalmak, a szervezett bűnözés és a kóros hazudozás megjelenítése, illetve ezek tilalma kerülne egyazon szövegbe. Az úgynevezett elnök – aki ma már nagyobb szégyen, mint az elődje, és ez nem semmi – ezt biztosan rosszallaná. Pedig igazságtartalma éppenséggel több lenne.

Utálom azt a megközelítést (önfelmentést?), hogy a kormány melegek elleni támadása csak figyelemeterelés meg provokáció és a “vidéki szavazók” megnyerése miatt igenis nyeljük le a békát. Először is, komoly látásproblémákkal kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki ne lássa, legalább két éve szisztematikusan épül a nyíltan melegellenes narratíva.

Ezen kívül a baromi nagy reálpolitikusok eddigi egyetlen odahajlása sem vált be, sose hozott ez egy darab szavazatot sem.

Ellenben meggyőződésem, hogy egy új világ építése, már ha ez a cél, nem kezdődhet azzal, hogy lábtörlőnek nézzük egymást. Aki ma az LMBT emberekért nem akar kiállni, az holnap kit tart majd beáldozhatónak? És milyen jogon? Az, hogy kinek lehet méltósága egy társadalomban, nem mellékszál. Ahogyan az erről folytatott vita sem elterelés. Méltóság és egyenrangú felek demokratikus vitája.

Mégis, mi egyéb lehetne egy másfajta, egy kivívásra érdemes társadalom alapja?

-fejeződik be Lakner Zoltán bejegyzése.

Két éve írtuk

A Budapest Pride elé: „Csinálják a négy fal között"? Elég ebből a marhaságból!

Alföldi Róbert: kedves Selmeczi Gabriella, ön el tudja képzelni, hogy ha kamaszkorában megnézi Makk Károly Egymásra nézve című filmjét, akkor attól leszbikus lesz?