Lángossütő is lehetett volna – firkarcolat

Nyár elején könnyedén előjönnek kevésbé fajsúlyos gondolatok is, de azért mégis, oda figyel az ember, mert van azért súlyuk még azoknak is…

Diplomák, nyelvvizsgák

Lettem volna inkább lángossütő – mondta egy volt évfolyamtársam, miután beszélgettünk telefonon, értékelve a mai helyzetet. Hát igen. Pedig két diplomájával és felsőfokú nyelvvizsgáival vígan vigéckedhetne itthon, ha, megfizették volna. Ha jókor lett volna jó helyen, és nem szakmájával, hanem inkább politikai helyezkedésével töltötte volna az időt. De hát az a fránya hivatástudat, amire Bebeháni főfelügyelő Münchenből annak idején azt találta mondani, hogy a magyarok a legjobb zsaruk a világon, mert ilyen kevés pénzért ilyen sokat teljesíteni senki más nem lenne képes.

Aztán évfolyamtársam is lelépett. A korkedvezményes nyugdíjba vonulását ez a mostani rendszer megtorpedózta, hiába, nem tudott helyzetbe kerülni úgy, mint volt kollegája a miniszterré avanzsált Pintér.

Tízszeres jövedelem, meg a lángos sütés

Ezért ma már nem az itthoniakat, hanem a németeket oktatja odakint. Tízszeres pénzért. Azt mondja nekem, hogy ha itthon maradt volna, akkor inkább lángossütő lett volna, semmint bűnüldöző rendőr. De hát arra is születni kell. És még annyit sem kell tanulni, mint egy szegkovácsnak Egyházasdengelegen.

Tolta a fülembe rendesen a panaszszöveget. Ötszázért adhatnám a szántódi fesztiválon a sima krumplist- mondta, amit beletesz a tésztába és azt meg is gyúrja ám rendesen, a két kilós gyermelyi liszttel feleresztve.Mondja, csak mondja, hogy mennyivel jobban járt volna iskolázatlan lángossütőként, mint több diplomás bűnkergetőként ebben a kibicsaklott hazai világban.

A lángost evőket nem érdekli, hogy aki süt, az milyen világnézeti betegségben szenved. Őket csak az érdekli, hogy ízletes, finom és friss meleg legyen a sztár csemege, a parasztlángos, amit ő készítene, ha lehetne, ha sorsa nem másfelé szólította volna.

A recept

Hogy az milyen? Ez töltötte ki telefonos beszélgetésünk fő idejét. Lila hagymával, házi sonkával és szalonnával tűzdelt, tésztából sült csemege. Az élesztőt kevés vízben felfuttatjuk, majd összegyúrjuk a liszttel, sóval és olajjal. Kb. fél órát kelni hagyjuk. A tésztát nyújtjuk és közepes méretű tepsibe helyezzük. Tejfölbe belekeverjük az összenyomott fokhagymát és ezzel megkenjük a tésztát. Felaprítjuk a hagymát és megszórjuk vele. A szalonnát, sonkát megpirítjuk, és a tetejére szórjuk, majd előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük.

Hozzávalók: Tésztához:35 dkg liszt-1,5 dkg élesztő-1 tk. só-1 ek. olaj Feltéthez:3 dl tejföl (nagy tejfölnek kb. 3/4-e)-3-4 gerezd fokhagyma, ízlés szerint-1 nagy fej vörös vagy lila hagyma-szalonna, házi sonka (esetleg kolbász, Frigyer Szilvia szerint)).

Csak mesélt, mesélt, hogy miként és hogyan, szívet, lelket beleadva készítené, ha az lett volna inkább, lángossütő, nemzeti és balatoni, csak három hónapot egy esztendőből, a többi meg henyélés Karib szigeteken.

Hallgattam őt és megértettem indokait, házi orvosának intelmeivel együtt. Nincs stressz, magas vérnyomás, meg efféle népbetegség, csak a lové dől csőstül, annyi hogy egész évre elegendő. Csak jókor kell lenni jó helyen. S ha még trafik is van hozzá idehaza egy-kettő, meg pár hektár földecske, akkor szüret, ezért már érdemes akár roppant gerinccel is átigazolni az éppen adott uralkodó politikához. Mert, ahogy a régi görögök mondták, ha közel merészkedsz a politikához, ugyan megéghetsz, de ha távol tartod magad tőle, akkor biztos ráfázol.

Befejezésül kijelentette, hogy tudja, már sosem lesz belőle lángossütő. Kár, mondtam, mert egy jófajta káposztásra akkor én is benevezhettem volna. De azért még így is megértem őt! Fogtátok magyarok?