Még a Szájer-féle tákolmányba is bekerült a tilalom, az Orbán-rezsim mégis lábbal tiporja – Lapzsemle

Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának munkatársa beszélgetett a Klubrádióban Mérő Verával. A beszélgetés sok kevéssé közismert részletet tárt fel azzal kapcsolatban, hogy az Orbán-rezsim miféle esztelen, kegyetlen, gonosz mindennapi gyakorlatot vezetett be déli határainkon és az ország egész területén 2015 óta. Heti lapzsemle.

Senki sem jöhet ide? Mit mond erről az uniós jog?

Orbán propaganda-szeméttelepe azt sulykolja, hogy az EU helyreállítási alapjából Magyarországnak szánt pénz folyósítását a homofób uszítás miatti felháborodás akasztotta meg. A teljesen jogos felháborodás létezik, de az Európai Bizottság valójában igazságügyi reformot, és a korrupció elleni garanciákat követel. A magyar igazságügy borzasztó állapotaival kapcsolatban Léderer András a beszélgetésben egy bírónőnk példáját is megemlítette. A bátor és tisztességes bírónő az Európai Unió Bíróságához fordult egy olyan kérdéssel, ami a menekültekkel szembeni magyarországi eljárásra vonatkozott. Az Európai Unió Bírósága pedig visszaigazolta a bírónő gyanúját: igen, a magyar eljárás elfogadhatatlan. Ezután a bírónőt eltávolították pozíciójából, a Fővárosi Törvényszékről, bár az indoklás „természetesen” nem említi az Orbán-rezsim számára kínos és szégyenletes esetet.

A kínos menekültügyi kérdés

Az uniós menekült-jog kötelező minden tagállamra. Minden államnak lehetősége van a nyilvánvalóan kamu-menedékjog kérelmeket rövid úton elintézni, hosszas vizsgálódás helyett. Csakhogy ez egy zárt, egyértelműen meghatározott lista, amely alapján az egyes menekültügyi hatóságok egy úgynevezett elfogadhatatlansági eljárásban nagyon gyorsan visszaküldhessék a hamis indokkal próbálkozót. Ezt nem lehet tetszés szerint bővíteni.
Az Orbán-rezsim azonban a menekültellenes hisztéria jegyében 2018-ban az EU listájához hozzábiggyesztett egy újabb tételt: menekültügyi kérelmet kizárólag a déli határon létrehozott két tranzitzónában lehet benyújtani, de aki csak egyszer is áthaladt Szerbia területén, az nem nyújthat be ilyet, hanem automatikusan visszalökik…
Ezek után senki nem közölhette, hogy háború, erőszak, üldözés elől menekül, és ezért kérne emberséges elbánást. A magyar közegek csak annyit kérdeznek, hogy honnan léptél be, és ha Szerbia felől, már el is takarítják…
Az EU Bírósága, mily meglepő, úgy ítélt, hogy ehhez a magyar menekültügyi hatóságnak nincs joga. Aki ezek után érkezik a magyar tranzitzónába, annak kérelmét érdemben meg kell vizsgálni. Tisztességes eljárásban, legalább azt meg kell kérdezni, hogy honnan és miért indult el a menekülése.
Az érintett magyar bírónő azt feltételezi, hogy ez volt az oka az eltávolításának, és emiatt panaszt is nyújtott be az Európai Bizottsághoz.

Biztonságpolitikai botrány, felszívódó terroristák

A beszélgetésben Léderer András részletesen elemzett egy friss strasbourgi ítéletet is, amely ismét elmeszelte az Orbán-rezsim embertelen és ostoba gyakorlatát. A Magyar Helsinki Bizottság egy villámgyors visszatoloncolás ügyében nyert pert. A magyar rendőrök 2016 augusztusában a déli határ közelében elfogtak egy csoportot, és bármiféle azonosítás, dokumentáció nélkül egy kisbuszba rakták az embereket, a határkerítés legközelebbi kapujához hurcolták és szó nélkül átdobták őket Szerbiába. A magyar jogszabályok szerint nem csináltak a rendőrök semmi rosszat, ez volt a feladatuk, kötelességük. A Helsinki Bizottság ezek után azt kérdezte a Strasbourgi Bíróságtól, hogy joga van-e egy államnak bármiféle hivatalos eljárás nélkül kidobni a területéről embereket, mintha egy kocsmából rúgnák ki a nemkívánatos elemeket.
Hasonló gyakorlat létezik sajnos máshol is, a horvát rendőrök például megtesznek ilyet, a lengyel-belarusz határon is évek óta hasonló állapotok uralkodnak, de az Orbán-rezsim abban egyedülálló, hogy ezt még elő is írja, parlamenti többségi szavazással jogszabályba foglalja! — hívta fel a figyelmet Léderer András, majd így folytatta:

Ez nyilvánvaló, súlyos emberi jogsértés, de van egy kevésbé ismert biztonságpolitikai oldala is. Az azonosítás, igazoltatás, ujjlenyomatvétel teljes hiánya miatt a magyar hatóságoknak fogalmuk sincs, kiket dobálnak ki az Európai Unió területéről! Egyáltalán nem érdekli őket, hogy azok, akiket magyar területen találnak, rajta- vannak-e bármilyen terrorellenes körözési listán például. Ha tehát egy terroristagyanús személy lába alatt az EU-ban már forró a talaj, nem kell egyebet tennie, mint bármely uniós tagállamból magyar területre belépni, itt érvényes papírok nélkül „lebukni”, és a magyar rendőrség ingyen, azonosítás nélkül kijuttatja az EU-ból…

A cinizmus csúcsa: öt év alatt több mint 72 ezer eset

A rendőrség saját statisztikái szerint 2016 nyara óta a bármiféle eljárás nélkül kidobált emberek száma 72 ezernél is több… Léderer András sorolta: ebbe a tömegbe nők, gyerekek, kifejezetten sérülékeny emberek is belekerültek. Olyan embert is azonosítás nélkül átdobtak a déli határon, akinek súlyos balesete volt Magyarországon, és lényegében járásképtelen állapotban találta magát a szerb határmezsgyében…

Ennél nincs mélyebb

Léderer András egy háborús övezetből ide menekülő egyedülálló anyuka döbbenetes esetét említi:

az anyuka a Liszt Ferenc Repülőtérre érkezett gyermekeivel. Esély sem volt semmiféle tisztességes eljárásra. Gyerekeivel együtt (egyikük Down-kóros) az éjszaka közepén a déli határra szállították és áttették Szerbiába. Azt sem tudta, hogy már egy másik országban van…

Léderer András sötét ügyek nemzetközi jogi oldaláról annyit mondott:

a második világháború utáni erőszakos kitelepítések, népességcserék utáni konszolidáció vívmánya, hogy ma már a nemzetközi jog határozottan tiltja a kollektív kiutasítást, amikor bárkit pusztán azon az alapon zsuppolhatnak ki, hogy valamilyen feltételezett csoporthoz tartozik. Ez olyan erős nemzetközi jogi tilalom, hogy még a Szájer-féle, ránk erőszakolt alaptörvénybe is bekerült. Az Orbán-rezsim mégis lábbal tiporja.