Lendvai Ildikó: Legalább ne hazudjanak!

Nagy Imre szobra nem azért csípi a szemüket, mert -mint mondták- „a Vértanúk tere a gyalogosoké lesz”, vagy mert most jutott éppen eszükbe a Tanácsköztársaság alatt kivégzett áldozatok emlékművének újra felállítása.

Nagy Imrével az a baj,

hogy baloldali volt, sőt kommunista. Az a baj vele, hogy miatta és társai miatt nem lehet kiradírozni 56-ból a baloldalt..Az a baj, hogy az emléke ellenáll annak a történelemhamisításnak, amely a baloldalt kiiktatja a nemzet történelméből.

Nagy Imre arra jó volt,

hogy koporsója hátán Orbán felkapaszkodjon az országos politikába. De már nem kell, már zavar: a miniszterelnök másik irányba halad azon a bizonyos történelmi hídon, amelyen a szobor Nagy Imrét ábrázolja.

Nagy Imre maradhat, vagy újra viszik…?

Így aztán Nagy Imrét most nem újratemetik,

hanem két szóba írva újra temetik. Nem tűnik el rögtön, az kínos volna. Átkerül a Jászai térre, a Marx-Engels szobor helyére. Az ott a mindenféle kommunisták ideiglenes állomáshelye, úton a köztérről a szoborparkba, szobortemetőbe. Baloldali pártok, akármilyen oldali 56-osok, civilek, ugye lesz élőlánc a szobor körül?

Ugye nem Mécs Imre áll majd ott egyedül?

Fájdalom és gyász illeti meg azokat, akik 19-ben a „vörösök” ártatlan áldozatai lettek.(Ahogy a fehér terror áldozatait is, persze az most a rezsimnek nem aktuális.) De a szoborcsere nem róluk szól, ők csak az ideológiailag is alkalmas ürügy. Emlékművükön, ami most Nagy Imre helyére kerülne, van egy nagy kőkoporsó. A rendszerváltás története koporsótól koporsóig halad. Még hány koporsót használnak hatalmi lépcsőként, hány halottból lesz politikai eszköz?

De legalább ne hazudjanak!

Nagy Imre szobra