Terelőút Vásárhelynél

A választás felé tartó pártok haladtak, haladgattak a maguk választotta úton. De Vásárhelynél egyszer csak megszólalt a GPS: „Útvonalmódosítás!”. A legjobban a Fidesz lepődött meg. Meg is ütögette a GPS-t: biztosan jól jelez-e.

Eddig olyan jól kikövezett, szép, egyenes út vezetett a végcél felé.

Sehol egy kátyú, sehol egy előzés, pláne ellenőrzés, hát mit is ellenőriznének? A KRESZ-t már átírták a kedvükért. Ha szembemennek a forgalommal, ha másokat leszorítanak a pályáról, az se baj. Amerre ők járnak, még fekvőrendőr sincs, arról gondoskodik a (fekvő)ügyész. És tessék! Épp Vásárhelyen, ahol soha útakadály nem volt, elterelik őket. Először próbálták nem meghallani a figyelmeztető hangot. Semmiség, direkt jól jött, hogy el ne aludjanak a volánnál. G. Fodor szerint épp csak egy kicsit dolgozni kell, levenni a „jampigallért”.

De a hang megzavarta a kommunikációs gépezetet.

A Pest Srácok „seggreesést” emlegetett, amely testhelyzeten ritkán segít a gallércsere. A Honfoglalás 2000 egyenesen fejeket követelt. Na nem a fő fejet – Bod Péter Ákos mögé már nem bujtathatnák még egyszer, ő is ellenfél lett -,hanem a Békemeneteket szervező CÖF vezetőjéét, aki „csak ül a sok pénzen”, ahelyett, hogy utcára hívna. Bencsik és Bayer gyorsan meg is hirdették az újabb Békemenetet: „Ki kell állnunk a hazánkért.” „Egy a jelszónk a béke”, ugyebár, valamint „harcba boldog jövőért megyünk”.

Ám éppen a jelszó vált kétségessé.

Talán kevesebbet kellene sorosozni? Az nem merült fel, hogy kevesebbet kellene lopni, az ember ne kívánjon lehetetlent a gazdáitól. Fricz Tamás bátortalanul felvetette, hogy migránsozni persze szükséges, de azért „az emberi létnek nem csak egy dimenziója van”. Bencsik odáig ment, hogy a sorosozás jópofa, „de a magyar választók intelligensebbek ennél”. Szóval eddig hülyének nézték. Megint az a túltolt bicikli. A primitív uszítás azokat is szavazásra hergeli, akik ellenfélnek számítanak. Inkább az eredményekről kell beszélni. De ez valahogy nem lett igazán meggyőző. Egy Németh Szilárdon úgy állna a szelíd mosoly, mint tehénen a gatya. A megbírált Csizmadia nagy igyekezetében a sikerek között emlegette, hogy „véget vetettek az állami panamázásnak”. Erre azért a harcedzett fideszesek is elpirultak. Lázár azzal akarta bizonyítani a Tiborcz-lámpák fényerejét, hogy elpanaszolta: Vásárhelynél olyan világos van, hogy nem talált az utcán egy homályos zugot a dolgát elvégezni. Megígérte, ezt Kalocsán és Szolnokon is kipróbálja. Valószínűleg inkább strómanokat alkalmaz majd. Ha városukban kigombolt sliccű fideszes szabadcsapatokat látnak, arcizmuk se ránduljon.

Az útvonalmódosítás csak másfél napig tartott.

A terelőútról visszatértek az eredetire. Már annyi pénzt, plakátot feccöltek bele! Kicsit variáltak ugyan, az új hirdetéseken az ENSZ lépett Brüsszel és Soros helyére. Ha háború, akkor ne aprózzuk el! A dal is azt mondja: „egész világ ellenségünk.” Ja, ez nem jó, ez a cigány himnuszban van, így folytatódik: „nem loptunk mi, csak egy szöget”, és nálunk azért picit többről van szó. Jobb, ha mégis marad a Soros.

Hallgat-e az útvonalmódosításra az ellenzék?

Néhányan igen: az LMP és a Momentum már nem ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül legyen a pályán. De van veszélye annak is, hogy rossz irányra váltunk. Félreértjük a GPS-t, ha azt hisszük, hogy mindenütt lehet független jelöltet indítani. Az országgyűlés közel felét a listás szavazatok adják ki, és a függetlenek töredékszavazatai elvesznek, nem hasznosulnak listán. Így simán nyerne a Fidesz. Tévútra léphetünk a Jobbik kérdésében is. Mert könnyű egy rokonszenves független jelöltet minden ellenzéki pártnak támogatnia. De lehet-e egymás tenyerébe csapva arra szólítani híveinket: szavazz Toroczkaira? Vagy a Magyar Gárda újjáélesztését tervező Volnerra? Odáig rendben van, hogy le akarjuk váltani a kormányt. Ám belépnénk-e egy Vona-kormányba? Mert egyelőre a Jobbik a legnagyobb ellenzéki párt, a szokások értelmében ő adná a miniszterelnököt. És ha menet közben a Fidesz pénzzel, zsarolással megpuccsoltatja Vonát, és neki alkalmasabbat rakat a helyére? Ki mer megesküdni, hogy ez lehetetlen? Emlékszünk még Dávid Ibolyára? Hogy csínján kell bánni az együttműködéssel, azt a Jobbik is pontosan tudja. Kizárja ebből pl. az MSZP-t, és én büszke vagyok erre. Hogy van az, hogy az ő holdudvarukból senki nem is tolna minket össze?

Én is tudom, hogy ettől még a választók egy része átszavaz az erősebbnek tartott jelöltre.

De ez nem ugyanaz, mintha a pártjuk hivatalosan bejelenti eszméi feladását. Akkor miért is jönnének vissza? És hová? Van dolgunk ahelyett is, hogy szégyellt flörtben az asztal alatt simogatnánk a Jobbik lábát, amíg – ha eszénél marad – rá nem csap a kezünkre. A demokratikus pártok koordinációja sem lesz egyszerű, a Fidesz elég jogi akadályt épített be. Lakner Zoltán emlékeztetett: a Vásárhely előtt megnyert öt időközi választás mindegyikén indult demokratikus és jobbikos jelölt is. És a Fidesz mégis vesztett. Mert valóban ellenzékváltó hangulat van. A Fideszt akarják ellenzékben látni.

(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, mi a szerző engedélyével jelentetjük meg.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük