Tiszta szerencse, hogy Kövér László az első éjszaka jogát nem követeli meg a honatyák hitveseitől! – Napi Lendvaiság

Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most pénteki gondolatát olvashatják napi visszásságainkról.

Tudjuk, nem a parlament lesz az ellenzék legfontosabb terepe,

de ha már ott vannak a mieink, ha tényleg van jelentősége az itteni munkának és tisztségeknek, akkor pláne nem értem, miért nem sikítanak torkuk szakadtából együtt, amikor Kövér máris feltörli velük a padlót. Nekem már az is kérdés, szabad volt-e őt erre a posztra simán megszavazni – a Fidesznek természetesen jár ez a tisztség, ám nem mindegy, kivel töltik be, az illető eddig hogyan végezte ezt a munkát.

Kövér most korábbi önmagát is felülmúlta. Nehéz lehetett….

Úgy képzeli, ítélkezhet a képviselők gondolatai fölött is. Jobbágynak tekinti őket, sajátmagát meg a fölöttük ítélkező házelnöki „úriszéknek”.

Tiszta szerencse, hogy az első éjszaka jogát nem követeli meg a honatyák hitveseitől.

Varjút és Aratót (történetesen mindketten egyéni képviselők, nézeteik ismeretében választották meg őket) azért nem terjesztette elő az adott posztokra, mert szerinte

„az alkotmányos rend ellen lázítanak”.

Ami azt jelenti, hogy az alkotmányozás körüli vitában elképzelhetőnek tartották az illegitimnek minősített Alaptörvény feles többséggel való elvetését. Én speciel egyáltalán nem értettem egyet velük, de attól még vélekedhet valaki így. (Ha az Alaptörvényt a Fidesz Szentírásként tisztelné, maga sem módosítaná most éppen tizedjére, és nem írna bele csakis a pillanatnyi érdekeinek megfelelő hülyeségeket.)

Ennél is cifrább Jámbor András esete,

aki azért nem lehetett jegyzó, mert a házelnök szerint

„nem elég elhivatott”

e tisztség iránt. T.i. bevallotta, hogy a poszt főleg azért érdekli, mert ebből származó többletjövedelmét a civil szervezeteknek adná tovább.

Ha elkaszinózná, lóversenyre költené, elinná vagy lányok futtatásába fektetné be, -természetesen elhivatottan-, minden rendben volna.

Sok jegyzőt ismertem már, de fogalmam sincs, hogy kell e nemes feladat iránt elhivatottnak lenni. És abban sem vagyok egészen biztos, hogy Kövér a legmélyebb elhivatottságot éppen a házelnöki munka iránt mutatja. Lehet, hogy szegény csak szenved a nem neki való munkakörben. Csendőrként, a deresre húzás feladatát lelkesen végző urasági hajdúként, kidobóemberként talán sokkal felszabadultabban érezné magát.