Kommunikációs patthelyzetben a Kúria

A 2018-as választások valószínűleg úgy fognak bevonulni a közeljövő történetébe, hogy alapvetően a kommunikációs harc jellemezte. Ebben az egyik oldalon simán benne van az a fajta kríziskommunikáció, amellyel a Fidesz szavazóbázist szerzett. De az is, amely a választások előtt, illetve most, azt követően jellemzi az ellenzéket.

Az ellenzék kommunikációs harca

Hallgatólagosan elfogadva, hogy az ellenzék, illetve annak egyes személyiségei valóban ellenzékiek. Mert azért például Botka előkerülése, majd rombolása nyomán rezgett a léc rendesen. Nem kevésbé az LMP és az olyan törpe minoritások, mint Fekete-Győr András, vagy  Gulyás Márton utolsó pillanatig kitartó „nem egyezkedünk senkivel” akcióinál A fölsorolt esetek egyébként beleférnek abba, amit a választások előtti kommunikációs harcba sorolhatunk. Az LMP is határeset, de a másik két mozgalmár valós tömegbázisa jelenleg szinte szóra sem érdemes. Akkor sem, ha a jövőben akár jelentős párttá is alakulhat a már megalakulásakor is inkább az átverést választó Momentum. Átvéve a generációs stafétabotot a Fidesztől, amely már se nem fiatal, se nem demokrata, és még csak nem is szövetség a szó politikai értelmében. De többek szerint, elmekórtani, hatalomtechnikai, illetve büntetőjogi értelemben a mai napig szövetség.

De vissza a kommunikációhoz, amelyben a legutóbbi dobás nem is a tüntetések szervezése. Noha az is megérne egy külön társadalom-lélektani fejezetet. Abban a hatalmi kézikönyvben, amelynek a „hogyan vezessük a semmibe a jogos feszültséget” lehetne a címe. Azonban kétségtelen, hogy ma már ennél talán lényegesebbek azok a lépések, amelyek a választási eredmények megélését, utóhatásait illetik. Eltekintve most azoktól a sebnyalogatós szólamoktól, amelyek utólag nagyon bölcsen állapítják meg a „vidékre” ható ellenzéki kommunikáció hiányát. Noha ez már 2013-tól létező, ismert, leírt, és a baloldal részéről intenzíven letojt állapot volt. Illetve maradt. Maradjunk a választások utózöngéinél, amelyek között kifejezetten érdekes lehet, hogy tervei szerint a Demokratikus Koalíció a Kúrián támadja meg a választás eredményét. Alkalmasint új szavazást követelve.

A DK lépése

Az új szavazás követelése legalább túllép azon, hogy a szavazatok újraszámolását követelnék. A jegyzőkönyvek ismételt beolvasásáról nem is beszélve. Mert azért az elég gyorsan belátható, hogy egy kiterjedt választási csalást rendszerszinten, az alapadatok manipulálásával lehet csak elkövetni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy ugyanabban a rendszerben, ugyanazokkal a manipulációs hatásokkal kifejezetten kétséges lenne az előzőtől jelentősen eltérő eredményeket várni. Márpedig ezt – szerintem – a DK-nál is tudják. Ráadásul a párt nincs rászorulva, hogy ezzel érje el a média-ötpercet. Ha rosszul nem is érinti. Ugyanakkor komoly kommunikációs kezdeményezésként tekinthetjük. Tulajdonképpen annak a vasnak az ütlegeléseként, amelyet a Fidesz kezdett melegíteni, és felkínálni pofozásra.

Az ugyanis mára teljesen nyilvánvaló, hogy Orbánnal a beképzeltségi ló már régen túlszáguldott a reális belátások határain. Jól látszott ez azon, amikor a különben érvénytelen népszavazást kezdte győzelemként bebeszélni önmagának, majd a híveinek. Megüzenve, hogy a törvényi környezet érdekli legkevésbé, és a hatalmi kommunikációtól vár el mindent. Itt azonban könnyedén öngólhoz is vezethet ez a hozzáállás. Ha ugyanis a minimális újraszámolásokat is megtagadják, akkor ennek kétségtelenül van egy olyan üzenete, hogy a valós csalások lelepleződésétől félnek. Mert akkor, ha tiszta játékot játszottak, és mindenhol a valós adatokat kommunikálták, akkor miért kellene félni egy újraszámolástól?

Akárhogy dönt a Kúria, mindenképpen bajban lesz

A mostani kúriás akciótervezet tulajdonképpen csak ezen a területen lép szintet. Tegyük fel, hogy a Kúria nem rendel el, illetve nem javasol új szavazást. Még egyes, érintett körzetekben sem. Ezzel végső soron azt a látszatot erősítheti, hogy az igazságszolgáltatás teljes egésze behódolt a Fidesznek, a regnáló hatalomnak. Beleértve a nyílt kiállást is a csalások mellett. Amelyek meg nem történtét a teljes újraszámolás, illetve egy hasonló eredményre jutó új szavazás valószínűsíthetné legjobban. A Kúria nemleges döntése – ami Orbán lelkiállapotához valószínűleg közelebb áll – a diktatúra meglétére ütné rá a pecsétet. Ugyanakkor a DK kommunikációs patthelyzetet teremtett a Kúria számára. Mert a másik döntési ággal sem jár sokkal jobban.

Ha ugyanis megsemmisíti a választások eredményét, akkor ez azt jelenti, hogy az újabb szavazásig visszaáll az előző kormány, és a teljes jelenlegi országgyűlés zárójelbe kerül. Egyben egy felsőszintű jogi grémium fekete pecsétjét üti rá a jelenlegi választási rendszerre, illetve a választási eredményekre. Azzal, hogy elismeri a csalások lehetőségét, illetve akár a megtörténtét is. Biztosítva, hogy a jelenlegi jogi környezetben is elérhető legyen a választási rendszer megváltoztatása. Amit a tüntetések aligha fognak kikényszeríteni.