Banánköztársaság
Ma van a sajtószabadság világnapja
Még, ha papíron sajtószabadság van is Magyarországon, a rendszerváltás után harminc évvel egyre keserűbb a kenyere a független újságíróknak és az információhoz való hozzáférés egyre korlátozottabb idehaza.
„Az ENSZ 1991 őszén nyilvánította május 3-át a nemzetközi sajtószabadság napjává. Annak emlékére tartják, hogy 1991. május 3-án tették közzé a „Windhoek Nyilatkozatot”, amelyben az afrikai népeknek a független és pluralista sajtóhoz való jogát fogalmazták meg. Ezen a napon világszerte megemlékeznek azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük során gyilkoltak meg, valamint azokról, akiket munkájukban akadályoztak, illetve akadályoznak.”
A magyar kormány nemcsak az úgynevezett közmédiát tartja rövid pórázon,
de a magyar média tulajdonviszonyainak teljes átrendezésével egy gnóm szervezet (KESMA) kezébe juttatta a teljes vidéki sajtót, így ma már a vidéki szavazópolgárok jószerével csak a központból irányított propagandához jutnak hozzá.
Az úgynevezett ellenzéki, pontosabban független újságíróknak alig van lehetőségük szakmájuk gyakorlására.
Mondjuk ki: lassan felkopik az állunk,
mert nem álltunk be a sorba és nem szolgáljuk ki a NER-t. Pedig objektív újságírásra demokratikus országokban még a hatalmon lévőknek is szüksége van. Ráadásul a klasszikus parlamenti váltógazdálkodás feltételezi, hogy a szerepek gyakran cserélődnek, ám a kritikus sajtó igyekszik középen maradni.
Josep Borrell
A sajtószabadság világnapja (World Press Freedom Day) alkalmából Josep Borrell az Európai Unió főképviselője tett nyilatkozatot.
„A sajtószabadság világnapján elismeréssel adózunk az újságírásnak, amely alapvető szerepet tölt be a demokratikus társadalmakban az online és offline véleménynyilvánítás szabadságának biztosításában, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság előmozdításában.
A Covid19-válság egyértelművé tette a sajtó által végzett munka jelentőségét. Az indokolatlan beavatkozástól és befolyástól mentes, tényeken alapuló, megbízható információkhoz való hozzáférés bizonytalan időkben minden eddiginél fontosabb, és hozzájárul a társadalom ellenálló képességének növeléséhez. Aggodalomra ad okot, hogy egyes országokban a Covid19-világjárványt ürügyként használják a sajtószabadság indokolatlan korlátozására.”
A Covid19-világjárvány jelentette új kockázatok és kihívások ellenére az újságírók és médiamunkások világszerte folytatják nélkülözhetetlen munkájukat, olykor nehéz körülmények között. Megszólaltatják a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket, hogy e történetek nyilvánosságra kerüljenek. Tudósítanak nehezen megközelíthető területekről, ideértve a konfliktusövezeteket is. Fontos tájékoztatást nyújtanak arról, hogy a pandémia világszerte milyen – gyakran igen súlyos – következményekkel jár, ugyanakkor beszámolnak szolidaritásról és bátorságról tanúskodó, felemelő történetekről is.
Helyi hősök a helyben dolgozó újságírók
Ezeket a helyi újságírókat emelte ki a PEN America is, a nemzetközi PEN, az írók és újságírók amerikai szervezetét 1922-ben alapították meg New Yorkban. A nonprofit PEN America „local heroes”-nak, azaz helyi hősöknek hívja azokat az újságírókat, akik nem központi hírszerkesztőségekben, felhőkarcolók newsroom-jaiban dolgoznak, hanem ott vannak a terepen és első kézből szerzett információkat, valamint történeteket osztanak meg helyben.
A PEN America kiemeli, hogy a koronavírus-járvány idején az ő munkájukra nagyobb szükség van, mint valaha.
Christina Chung
Az egyik ilyen helyi hős újságírónő Christina Chung, aki a független „The City” riportere New Yorkban. A fiatal riporter elmondta, hogy ők igyekeznek megérteni a koronavírus számai, a statisztikai adatok mögötti válaszokat. Azon dolgoznak, hogy a pandémia idején meghallgassák a New York-i emberek történetei és tapasztalatait. Ezeket igyekeznek megosztani az olvasókkal.
Chung elmondta, hogy igyekeznek a járvány idején a tanulságok és a fontos információk mellett pozitív történeteket is közvetíteni, mert erre most nagy szüksége van az embereknek. Persze most ő is otthonról dolgozik; Christina Chung a Zoom videó alkalmazást használja a riportalanyok felkutatására és megszólaltatására, valamint rendszeresen részt vesz a digitális sajtótájékoztatókon is.
Christina Chung kollégáival külön riportban számolt be azokról a főként bevándorló munkavállalókról, akik New York takarítócégeiben kaptak munkát és így ők valóban az első vonalban harcolnak a koronavírus ellen. Ám sokuknál éppen az okoz gondot, hogy nincsenek rendben a papírjaik, így vannak, akik éppen ebben a nehéz helyzetben veszítették el munkájukat.
De visszatérve Európába, Josep Borrell nyilatkozatában kiemeli:
„Biztosítani kell, hogy az újságírók szabadon végezhessék munkájukat. A sajtószabadság – napjainkban talán még inkább, mint valaha – a demokratikus társadalmak egyik sarkalatos pontja. E társadalmak pedig csak akkor lehetnek sikeresek, ha a polgárok megbízható információkhoz férnek hozzá, és megalapozott döntéseket tudnak hozni. Az újságírás hozzájárul a dezinformáció feltárásához és az ellene való küzdelemhez.”
Most is sok olyan ország van, ahol az újságírók munkáját korlátozó jogszabályok nehezítik (melyek fenntartását olykor a Covid19 nyomán kialakult szükséghelyzettel indokolják), ami csorbítja a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot.
Egyre gyakoribbá válik az internet leállítása és weboldalak bezárása
A riporterek – különösen a nők – gyakran válnak lejárató kampányok, pénzügyi nyomás, illetve a kormány vagy pártoskodó médiaorgánumok által indított támadások célpontjává, mindez pedig sok esetben öncenzúrára kényszeríti őket. Az sem ritka, hogy zaklatást, önkényes letartóztatást és bebörtönzést kell elszenvedniük. Sajnos nem kevesen az életükkel fizettek azért, mert munkájukat végezték.
„Az Európai Unió itthon és külföldön egyaránt azon dolgozik, hogy fellépjen a világjárvány egészségügyi, emberi jogi és társadalmi-gazdasági következményeivel szemben, beleértve a hírügynökségeket érő hatásokat is.”
Az uniós válaszintézkedések – a véleménynyilvánítás szabadságának rendíthetetlen biztosítása mellett – a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos dezinformáció elleni küzdelemre is kiterjednek. Idetartozik a megbízható források népszerűsítése, a hamis vagy félrevezető tartalmak korlátozása, valamint a jogellenes tartalmak eltávolítása. Ezek az intézkedések csakis akkor lehetnek sikeresek, ha építhetnek azon elkötelezett és bátor újságírók lelkiismeretes munkájára, akiknek mindennapi erőfeszítései igazságosabbá, demokratikusabbá és biztonságosabbá teszik a társadalmakat.
„Az EU a mai napon határozottan megerősíti, hogy továbbra is támogatja azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a független és megbízható média világszerte betölt. A sajtószabadság olyan jog, amely nem csupán a médiaszakembereké, hanem mindannyiunké.”
