Blogbazár
Magyar György: Esélyegyenlőség? – az ellenzék napi másodperceket kap ingyen az állami médiától kampányhirdetésre
Bő két hete van már csak az európai parlamenti választásra listát állító kilenc pártnak arra, hogy éljen az állami média által biztosított ingyenes reklámidővel. Ez a Nemzeti Választási Bizottság múlt heti határozata szerint listánként 33 perc húsz másodperc. A Fidesz-propagandára viszont egyetlen híradóban is négy percet ad a „köztévé”.
Tényleg ez az esélyegyenlőség?
A közszolgálati médiaszolgáltató az éves átlagban legnagyobb közönségaránnyal bíró csatornáin, tehát a Duna TV-én és a Petőfi rádióban egyenlő arányban köteles összesen háromszáz percet biztosítani az EP-választáson listát állító pártoknak. Ezek közzétételét naponta három alkalommal, a 6–8, 12–14 és 18–20 óra között kezdődő idősávokban, megszakítás nélkül kötelesek biztosítani.
De számoljunk egy kicsit
A hivatalos kampány április 6-án – tehát a választást megelőző ötvenedig napon – kezdődött, s ettől kezdve köteles lenne az állami média ingyenesen közzétenni a pártok politikai hirdetéseit. Ehhez képest az NVB nem kapkodott, mert csak május 2-án döntött a műsoridő felosztásáról. Mellesleg ebből a határozatból csak annyi derül ki, hogy a legnézettebb audiovizuális szolgáltató a Duna TV, azt meg csak sejteni lehet, hogy a rádiók közül a Petőfi a leginkább hallgatott adó (informális csatornákon keresztül értesültünk arról, hogy a pártokat tájékoztatták erről). Szóval ezen a két csatornán kapnak a választáson résztvevő szervezetek egyenként nem egészen 17 percet, tehát naponta – ha az NVB május 2-i döntésétől számolunk – 44 másodpercet. A két csatornán együtt ez már majdnem másfél perc!
Ha egy politikai szervezet élni kíván azzal a lehetőségével, hogy mindhárom, a törvényben meghatározott idősávban és mindkét csatornán akar üzenni a választóinak, akkor egy-egy reklámspotra nagyjából 15 másodperc jut. S hogy még teljesebb legyen a kép: ezeket a reklámokat egységes blokkban kell sugározni, s ember legyen a talpán, aki a gyors egymásután lefutó pár másodperc alapján tényleg döntési helyzetbe kerülhet.
A kereskedelmi médiumok közül egyébként kizárólag az RTL Klub vállalta,
hogy ingyen sugározza az EP-választásra listát állító pártok üzeneteit, csakhogy náluk az erre fordítható maximális műsoridő 150 perc. A kilenc listára így 16 perc negyven másodperc esik, s ha valaki a választásig hátralevő időben minden nap csak egyszer akar jelentkezni, ez alkalmanként akkor is jóval kevesebb egy percnél. Ráadásul senki nem mondhatja meg – s ez az állami és a kereskedelmi médiumokra is igaz –, hogy a reklámspotját mikor sugározzák; a választásra naponta csak egyszer van lehetőség maximálisan harminc másodperc időtartamban. Hát akkor tessék összerakni, miként néz ki ma az ellenzék lehetősége a médiakampányban.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az MTVA hírműsorai miként működnek. Csak kíváncsiságból megnéztük az M1 május 8-i, 16 órakor sugárzott híradóját. Az első hír szerint a miniszterelnök szerint minden uniós államban az első kérdés a migráció ügye – ami a Fidesz kampányának központi eleme. Ez a legfontosabb tétje szerinte az EP-választásnak. A kormánypárt kommunikációs igazgatója utána ekézte Frans Timmermanst, aki állítólag a bevándorláspárti baloldal csúcsjelöltje. Utána a külügyminiszter is a bevándorlásról beszélt, s a műsorból eddig eltelt négy perc. Csak ezt követte, hogy Orbán Viktort végre fogadja az Egyesült Államok elnöke.
Igaz, nagyjából száz, papíron, illetve interneten megjelenő sajtótermék is bejelentkezett az ÁSZ-nál,
hogy az előre megadott tarifa szerint kész politikai hirdetést közzétenni. Csakhogy ezek nagyobbik része kis példányban elérhető helyi médium, a nagyobbaknál pedig több millió, de akár tízmillió is lehet egy teljes oldal ára egyetlen megjelenésre számítva. Ezt meg ki tudja megfizetni a kormánypártokon kívül?
Érdekes különben, hogy a kormányközeli Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet, meg az Origo hiányzik a sorból. Szóval ők még pénzért sem támogatnák az ellenzék kampányát. Mindezek után fecseghetünk az esélyegyenlőségről, meg a választások tisztaságáról. Csak minek…
Szerző
