Magyar György: Esküszünk, hogy bűnbakok tovább nem leszünk

A Fidesz szerint nagyon fontos lenne, hogy a „balliberális körökhöz és a Soros-hálózathoz köthető ügyvédek” elárulják, „mennyit kaszáltak a börtönbizniszen” – mondta Budai Gyula kormánypárti országgyűlési képviselő szombati sajtótájékoztatóján. De semmi közük hozzá, hogy kitől milyen megbízást kaptunk, Soros viszont szűkmarkúnak bizonyult: egyetlen fillérrel sem támogatott magyar ügyvédeket. Ígérjük ugyanakkor, hogy a kormány lejárató kampánya ellenére is eskünkhöz híven tesszük a dolgunkat.

Úgy tűnik, a ma már nem létező „bevándorlók” helyett

– akiknek a legnagyobb részét a magyar kormány nemzetközi jogot sértve korábban sem ismerte el menekültnek – új ellenséget keres a Fidesz. Az ügyvédségen keres fogást, hiszen a börtönbiznisz „joggal sérti” a magyar társadalom jelentős részének igazságérzetét – állítja Budai Gyula. Az állami szintre emelt korrupcióval nincs baj? És az sem gond, ha hatalomhoz közel állók – űzzenek bármilyen foglalkozást – eszméletlen pénzeket szakítanak nem létező munkáért?

A Fidesz szerint nagyon fontos lenne, hogy a

„balliberális körökhöz és a Soros-hálózathoz köthető ügyvédek”

elárulják,

„mennyit kaszáltak a börtönbizniszen”

– mondta Budai Gyula kormánypárti országgyűlési képviselő szombati sajtótájékoztatóján. A fideszes politikus közölte: a börtönben ülő bűnözők és ügyvédjeik eddig 12 ezer pert indítottak a magyar állam ellen, és csaknem tízmilliárd forintot nyertek, amelyből több milliárd forint landolt a

„balliberális és Soros-ügyvédeknél”,

akik 15-20 százalékos, de akár nagyobb sikerdíjat is kaphattak.

Először is kezdjük azzal,

hogy az alaptörvény szerint

„a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt”.

Egyébként az

„ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani”.

Már csak ezért is különös Budai Gyula újabb felvetése

– aki mellesleg katonai ügyész és gyakorló ügyvéd is volt –, mert a bizalmi viszony része, hogy nem adunk ki a tevékenységünkkel kapcsolatos semmilyen információt. Azt sem, mekkora sikerdíjért dolgozunk, s hogy mennyit kerestünk az ügyfeleken, bár itt nincs semmi takargatni valónk. Az viszont nem titok, hogy az ügyvédi tevékenység sajátos vállalkozási forma, amelynek kétségkívül egyik célja, hogy megéljünk belőle.

Az ügyvédi törvény szintén előírja, hogy

„ügyvédi titoknak minősül minden olyan tény, információ és adat, amelyről az ügyvédi tevékenység gyakorlója e tevékenysége gyakorlása során szerzett tudomást”.

Amivel viszont kétségkívül el kell számolnunk: mennyi – számlával is igazolt – bevételre tettünk szert, és annak megfelelően mekkora adózási kötelezettség terhel minket. Aminek mindenkor eleget tettünk. Miért nem kérdezi Budai az Igazságügyi Minisztériumot, hogy az utóbbi időben kinek és mikor mennyi pénzt fizettek ki jogerős magyar bírósági döntések alapján? Miért minket kérdez? Talán tudja, hogy mi nem válaszolhatunk?

A részletekhez viszont senkinek semmi köze

A sikerdíj annyi, amennyit az ügyfél is elfogad, s ha úgy vágunk neki egy ügynek, hogy egyetlen fillért sem kérünk előre, hanem vállaljuk a kockázatot, hogy esetleg hiába dolgozunk, kinek mi lehet a kifogása az állítólag 15-20 százalékos sikerdíjjal? Ha mi visszük a vásárra a befektetett munkánkat és a pénzünket egy ügybe a remélt haszon érdekében, ezzel mi a probléma?

Mi nem fix összegért dolgozunk a kormányzatnak,

amit a haverok akkor is megkapnak, ha éppen nem volt feladat, esetleg elbukták a pert, hanem üzleti alapon kockáztatunk. Tehát amikor veszítettünk, az saját zsebre ment, a nyereségen viszont miért ne osztozhatnánk a megbízóval? Nem hiszem, hogy ezen a megoldáson érdemes vitatkozni.