Magyar György: így “küzdünk” mi a koronavírus ellen

Nagyjából tucatnyi Németországban dolgozó munkavállaló tért együtt vissza pár napja, és a határon valamennyien megkapták a piros cédulát, s utasításba kapták, hogy azonnal menjenek haza, és a karanténra figyelmeztető jelzést ragasszák ki az ajtóra. Egyiküket a felesége és két kisgyermeke várta, akik a férj megérkezése után szintén “házi fogságba” kerültek, és a rendőrség minden nap ellenőrzi, hogy valóban otthon vannak. Ennyi ráfordítással akár tesztelhették is volna őket, és akkor nem kell két hétig görcsösen reménykedni, hogy egyikük sem beteg.

Érthető,

hogy a kormány a koronavírus-járvány terjedésének megakadályozása érdekében korlátozó intézkedések sorát vezette be, de azért a szükségesség és arányosság, meg persze a józan ész jegyében ezt lehetne másként csinálni. Az ugyanis mindenképpen abszurd, hogy egy Németországból hazatérő munkavállalót minden vizsgálat nélkül – még azt sem nézték, nem lázas-e – hatósági karanténba utalnak, és azután legfeljebb azt ellenőrzik nem kevés rendőri erő bevonásával, hogy a feleséggel és két kisgyermekkel otthon tartózkodnak.

A konkrét esetben az érintett családja

együtt él az anyóssal, az apóssal és azok nagylányával, tehát összességében heten vannak egy háztartásban. Na, őt küldték haza a határról a piros cédulával, hátha megfertőz még másik hat embert. Kész szerencse, hogy az anyóséknak volt hová menniük, mielőtt a férfi megérkezett Budapestre a kötelező karanténra vonatkozó jelzéssel. Ha nincs lehetőségük a lakás elhagyására, még hárman esnek ki két hétre a munkából, és akkor heten aggódhatnak összezárva, hogy ki beteg és ki nem.

Ha már a karanténba zárt négytagú családot minden nap ellenőrzi a rendőrség,

vajon mennyivel került volna többe, ha a Németországból hazatért férfin, a feleségen és a két gyermeken inkább azonnal elvégzik a szükséges teszteket?

Igazából nem tudni, hogy ez a rendőrségnek mennyibe kerül, de egy karanténba kényszerített, amúgy egészséges személy napi ellenőrzése két héten át szinte biztosan felemészthet tízezres nagyságrendű összeget. Miközben az egyenruhásoknak lenne talán ennél fontosabb feladatuk is a közrend és közbiztonság megőrzése érdekében.

Itt valamilyen feje tetejére állt logika működik:

a rendőr úgyis dolgozik, és az nem igényel többletforrást, hogy nem a közterületek rendjére vigyáz, hanem házról házra járva a karanténeseket ellenőrzi. Miközben elég lenne, ha az érintett személyeket legalább kétszer megszűrnék, és akkor nem két hétig tartanák „házi őrizetben” a potenciális vírushordozókat, hanem csak pár napig.

Bár ez sincs ingyen,

de a veszélyeztetett körbe tartozók gyors tesztelésének össztársadalmi költségei talán alacsonyabbak lennének, mint a járványügyi zárlat, hiszen amúgy általában egészséges emberek nem esnének ki két hétre a munkából, s nem kellene őket naponta a rendőröknek vegzálniuk. Az efféle megoldás mentális hatásairól már ne is beszéljünk, mert a „szobafogságra” ítélt családokat – különösen a gyerekeket – alaposan megviselheti a bezártság, és talán még inkább a bizonytalanság: vajon beteg-e valaki?

Ez így enyhén szólva is aggályos megoldás,

bár kétségtelen: a külföldről hazatérők mozgásának korlátozása szűkíti a lehetőségét annak, hogy bárkit megfertőzhessenek. A családjuk meg úgy tűnik, nem számít. Otthon terjeszthetik a kórt, már ha tényleg vírushordozók.

A döntéshozók vajon ezzel a nem túl elegáns módszerrel kapcsolatban hogyan számolnak el saját lelkiismeretükkel?

A Civilek a Demokráciáért különben éppen a tesztek számának növelését követeli az aHang internetes portálon is megjelent petícióban. A dokumentum szerint – amelyet 17 neves szakember, illetve ismert politikus jegyez – vizsgálni kellene elsősorban az egészségügyi és szociális ellátásban dolgozókat, mert nemzetközi tapasztalatok szerint akár 15-20 százalékuk is megfertőződhet.

Javasolják ugyanakkor a lakosság körében mindazok tesztelését,

akiknek COVID-19 fertőzésre utaló tüneteik vannak, akkor is, ha nem az összes tünetet mutatják egyszerre. Emellett felvetik:

az igazoltan COVID-19 vírussal fertőzött személyek közvetlen környezetének, majd megfelelő időzítéssel a lakosság minél szélesebb körének tesztelését is el kell végezni.

A jelenlegi protokoll szerint Magyarországon csak azokat tesztelik COVID-19-re,

akiknek a tünetei már olyan súlyosak, hogy kórházi kezelésre szorulnak. A teszt ebben esetben csupán a diagnózis megerősítését szolgálja, de a kevésbé súlyos betegeket és a panaszmentes fertőzötteket nem szűri, így ők akadálytalanul terjeszthetik a vírust.

A WHO és a Magyar Orvosi Kamara egyaránt a széleskörű tesztelést szorgalmazzák – hívják fel a figyelmet a petíció aláírói –, mert ez jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy minél kevesebben haljanak bele a fertőzésbe, és minél hamarabb meg lehessen szüntetni a kijárási megszorításokat. Szerintük hosszú távon egészségvédelmi és gazdasági szempontból is megérné többet fordítani a vizsgálatokra.

A gyanúsnak tűnő személyek karanténba zárása

– és ezzel családtagjaik veszélyeztetése – helyett talán tényleg jobb megoldás lenne a vírustesztek gyors elvégzése, emellett a lakosság korrekt, a betegek és a karanténba zártak területi megoszlására is kiterjedő tájékoztatása.

Ez a hatalom iránti közbizalmat is erősítené, szemben az operatív törzs napi internetes sajtótájékoztatóin tapasztalt gyakorlattal, hiszen azok a „tájékoztatók” nem ritkán a mellébeszélésről szólnak, az újságírók érdemi kérdései pedig többnyire el sem hangozhatnak.

Forrás

 

Egy hozzászólás itt: “Magyar György: így “küzdünk” mi a koronavírus ellen

  • Avatar
    2020.04.21 - 18:33
    Közvetlen hivatkozás

    Április 19-én, vasárnap délután érkeztem meg Budapestre Sydney-ből. A repülőtéren a mentősök megmérték a hőmérsékletemet, utána mehettem a Repülőtéri Rendőség Igazgatósága által elrendelt, a karanténba helyezésről szóló határozatért. Önként vállaltam volna a házon kívüli karantént, miután a lakásunkban nincs lehetőség a családtól történő teljes szeparációra – ám a mentősök “dolguk végeztével” elhajtottak. Miután csupán a lakhely szerinti, minimum 2-hetes karanténra volt lehetőségem, lányom segítségével hazatértem. Baráti segítséggel tudtunk vasárnap este (!) egy minden szempontból megfelelő ideiglenes albérletet találni – a lányom el is költözött itthonról. A kerületi népegészségügyi hivataltól megkerestek telefonon és közölték velem, a rendőrség által a reptéren kiadott ideiglenes határozatot megerősítik, erről e-mail címemre küldenek értesítést. Szerencse, hogy a lányomék még érkezésem előtt gondoskodtak élelemről. A repülőtéren szóban, majd a határozatban is felhívták figyelmemet arra, ha kilépek a lakásból, vagy bárkit beengedek pénzbírsággal sújtanak, ismétlődés esetén elzárással büntetnek. Nem vagyok orvos, sem jogtudós – ám engedtessék meg nekem feltenni a kérdést: miért engedhetnek tovább egy sima testhőmérséklet-méréssel akkor amikor láztalan állapotban vírusgazda lehetek, és ugyan miért nincs lehetőség a repülőtéren gyorsteszt elvégzésére?! Mégis miképpen gondolták a kompetenciával és megfelelő tudással rendelkező szakemberek, hogy az egy és ugyanazon lakásban élők a legkörültekintőbb fertőtlenítési, megelőzési praktikák mellett majd nem lélegeznek, urambocsá’ nem tüsszentenek egyet még zsebkendőbe sem, hogy leheletükkel ne fertőzzék meg a másikat? Amennyiben én – tudtomon kívül – vírushordozó vagyok, simán megfertőzhetem a családtagjaimat, de fordított esetben ők is engem, miután 60 %-os bérért dolgozó, a városban közlekedő emberek. A 3 hónapra tervezett vakációm 6 hétre zsugorodott és minden szempontból emlékezetes marad a még hátralévő életemben.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük