Blogbazár
Magyar György: Még mit akar az állam elvenni az önkormányzatoktól?
Törvény erejénél fogva gyakorlatilag államosítanák a települési önkormányzatok mindazon vagyonát, amelyet az eddig a járási székhelyekhez tartozó építésügyi igazgatási feladatok ellátáshoz használtak. Vagyis vihetik az ingatlant, az ingóságokat, s átveszik az embereket is.
Mi lesz a következő lépés?
A Fidesz a kétharmad birtokában szinte mindent megtehet: ha a kormányoldal számára felemás sikert hozó önkormányzati választás után úgy gondolja, hogy felszámolja a helyhatóságokat, az alaptörvény módosításával akár ezt is keresztülviheti. Az építésügyi igazgatási feladatok elvonása ennek lehet az egyik első lépése.
Nem mellesleg: az, hogy a helyi iparűzésiadó-bevétel felhasználási módját is korlátozzák, jól beleillik ebbe a képbe. A befolyó pénzt elsődlegesen a helyi tömegközlekedés finanszírozására kell fordítaniuk az önkormányzatoknak, és ezt a jövőben törvénybe is foglalják – közölte a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára.
Ezeket a változásokat nem előzte meg egyeztetés,
így a semmiből csapott le a villám. Mindez most büntetés lenne, mert a polgárok jelentős része nem tudta, mit jelent a nemzeti együttműködés rendszere?
Ami viszont az építésügyet illeti, már egy 2015-ös kormányhatározat szerint is erősíteni kellene az állami szerepvállalást. Korábban még beérték annyival, hogy első fokon alapvetően a járásszékhely szerint önkormányzatnál működő hatóság járjon el – ami szakmai szempontból akár indokolt is lehetett –, s csak kivételesen utalták az engedélyezési jogkört a kormányhivatal kirendeltségéhez.
A hétköznapi halandók számára a mostani elképzelés nem jelent áttörő változást, hiszen az emberek számára nagyjából mindegy, hogy amikor építési engedélyhez kötött tevékenységet kívánnak folytatni, hol bólintanak rá a tervre.
Az ördög azonban ezúttal is a részletekben rejlik,
hiszen az ügy sokakat érinthet. A hatályos szabályozás szerint a településfejlesztési, a településrendezési, illetve a településképvédelmi rendeletek megalkotása az önkormányzatok feladata. Tehát a képviselő-testületek dolga, hogy meghatározzák: hol és milyen műszaki előírásoknak megfelelő létesítményt húzhatnak fel, s azoknak miként kell illeszkedniük a településképhez.
Ehhez képest az építési engedélyekről – az állam kinyújtott kezeként – a kormányhivatalok dönthetnek majd. De mit kezdenek a helyhatóságok, ha az illetékes kormánytisztviselő a helyi szabályok ismerete nélkül dönt? Közigazgatási pert indítanak? Ami a legkevésbé sem szolgálná az engedélyért folyamodó magánszemély vagy vállalkozás, de az állam érdekeit sem.
Át kellett volna gondolni az egész rendszert, mielőtt hozzányúlnának a hatályos előírásokhoz, ami egyes vélemények szerint még bekövetkezhet. Építésügyi igazgatásban járatos forrásaink úgy vélik, nem ez a végállomás. Inkább „tesztüzemnek” tekintik, és ha ez átmegy, a területfejlesztési, területrendezési – tehát a helyi építési szabályzatot rögzítő –, valamint a településképvédelmi rendeletek helyett ugyancsak a kormányhivatalok, esetleg a fideszes többség uralta megyei önkormányzatok alkotják meg a helyi szabályokat is.
Az ötlet nem teljesen abszurd,
hiszen a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű esetekben már ma is az általánostól eltérő eljárási rendet követnek. Ami egészen elképesztő: kiemelt beruházás lett több futballstadion, de még Orbán Viktor egyházközségének építkezése is. Mi több, bizonyos építmények kapcsán – ez történt a budai Várban is – az ellentételezés nélküli államosítás sem kizárt.
A Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról szóló 2018. évi törvény szerint ingyenesen az állam tulajdonába került egy sor budavári ingatlan. de nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy lett a lőterek építése is. A budapesti Városliget sorsa is sajátosan alakult: egy százszázalékos állami tulajdonban lévő ingatlanfejlesztő cég a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. 99 évre megkapta hasznosításra a területet a törvény hatályánál fogva. Az önkormányzat mozgástere ettől kezdve jelentősen szűkült.
Ezekben az esetekben pedig településképi véleményezési eljárást – amennyiben arról kormányrendelet rendelkezik – nem kell lefolytatni, településképi bejelentési eljárásnak sincs helye, ezért a polgárok sem kifogásolhatják a létesítmény megjelenését, s nem kell beszerezni településrendezési és építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt. Vagyis az állam rendeleti úton most is azt csinál, amit akar.
Legalábbis a birtokában levő területeken, mert önkormányzati tulajdon esetében azért más a helyzet. Azokon a birtokos beleegyezése nélkül nem lehet építési engedélyt kérni, bár semmi nem zárja ki, hogy az állam törvényt hozzon a kisajátításról. Mint írtuk, volt erre már példa.
Mellesleg a nemzeti vagyonról szóló törvény szerint
„a helyi önkormányzat feladatát (…) állami feladatként (…) állapítja meg, a feladat ellátását közvetlenül szolgáló és ahhoz szükséges helyi önkormányzati (…) vagyonnak a feladatot átvevő részére történő tulajdonba adása nyilvántartási értéken való átvezetéssel, ingyenesen történik”.
Ez megint egy gumiparagrafus.
És akkor nézzük a konkrét esetet
A járási székhelyekben működő, építésügyi hatósági feladatokat ellátó önkormányzatoknak jövőre térítés nélkül át kellene engedniük az e tevékenységhez szükséges teljes infrastruktúrát. Ezt mégis hogyan? A helyhatóság saját ingatlanában ad át néhány irodát és a hozzá tartozó teljes felszerelést? A fenntartási költségeket utána ki fedezi?
A közös lónak túros a háta – idézhetnénk a közmondást. De akkor ne legyen közös ló, hanem mondja ki az állam: az önkormányzatiság csak púp a hátán. Egyelőre van hozzá kétharmada. Reméljük, hogy ezek a trükkök is hozzájárulnak ahhoz, hogy a regnáló kormányt 2022-ben a választók eltakarítják.
