Banánköztársaság
Magyarnak lenni
Magyarnak lenni jó. Ezt mondta Orbán Viktor tavaly a Tranzit fesztiválon, s ez minden magyart jó érzéssel tölthet el. (Habár Nagy Márton szerint a magyarok nem is tudják, milyen jó dolguk van.) A miniszterelnök pontosabban ezt mondta: ”Sokfajta módon lehet magyarnak lenni, a kérdés, tudjuk-e egymásról, hogy mi vagyunk azok, akik tudják, hogy magyarnak lenni nem egy véletlen, hanem egy feladat, küldetés, valószínűleg a világ legszebb küldetése. Minél inkább olyan emberek születnek és nőnek fel Magyarországon, akik azt gondolják, hogy magyarnak lenni jó, fantasztikus, kivételes és kötelesség adódik belőle, amit jó teljesíteni, jó szolgálni a hazát, akkor sokan leszünk.”
Te jó isten!
Erre mondják Pesten – ez aztán nem semmi. Ha hozzávesszük a miniszterelnök 2022-es, tusványosi, meglehetősen zavaros fajelméleti fejtegetéseit, akkor az a kényszerképzetünk támadhat, hogy a magyarság valami felettébb különleges képződmény a Kárpát medencében. Ám lássuk a tényeket! A Gallup Intézet ún. boldogsági listáján 2023-ben Magyarország az 51. helyen szerepelt, az első három: Finnország, Dánia és Izland. Ausztria a 11. helyezést érte el.
Lenne tehát mire szerénynek lennünk – annál is inkább, mert más nemzetközi statisztikák szerint Magyarország teljesítménye nagyjából 15 éve mindinkább és mindenben elmarad a versenytársakétól, s jószerivel csak a lélekszám fogyásában előzzük meg az európai népeket. A Telex információja szerint nemrégiben jelent meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2022-2023-as évekről szóló jelentése, amelyben bemutatták, hogyan áll a tagországokban a felnőttek intelligenciája, milyenek alapvető készségeik.
„A tesztben a 16-65 év közöttiek olvasási, számolási és problémamegoldási készségeikről tehettek bizonyságot.
Az olvasási teszten a magyarok medián pontszáma 248 lett (a maximum 500-ból), ez 12 ponttal marad el az OECD-s mediántól. Hozzánk hasonlóan teljesítettek a dél-koreaiak (249 pont), a lettek (248 pont), a spanyolok (247 pont) és az olaszok (245 pont), rangsort sort Chile zárja 218 ponttal, csúnyán lemaradva az utolsó előtti Portugália 235 pontjától. A dobogóra a finnek, japánok és svédek kerültek, 280-300 közötti pontszám kellett ehhez. A teszt során a teljesítményt öt kategóriába sorolták.
- Az 1-es szintre azok kerültek, akik legfeljebb 176 pontot értek el, ez azt takarja, hogy egyes mondatokat még tudják értelmezni, és rövid bekezdéseket is át tudnak olvasni, befogadni. Egyszerű és lényegre törő kérdésekre is választ tudnak találni egyszerű szövegekben. A magyarok 32 százaléka legfeljebb ezt a szintet érte el, szemben az OECD 26 százalékos mediánjával.
- A 4-es (legalább 326 pont) és 5-ös szinteket (376 pont) elérők már nagyon értő olvasóknak számítanak, ők több oldalas, információval telepakolt szövegekkel is könnyedén megbirkóznak, valamint burkolt mondanivalót és mögöttes tartalmat is ki tudnak hámozni ezekből a mondatokból. Ezt a magyaroknak mindössze 6 százaléka érte el, míg az OECD-s medián 12 százalék.
Matekban egy kicsit jobbak vagyunk
Ezen a téren 29 százalék jutott legfeljebb 1-es szintig, szemben az OECD-medián 25 százalékkal.
A medián pontunk 254 lett, az OECD mediánja 263. Új-Zéland (256 pont), Horvátország (254 pont), Dél-Korea (253 pont) és Spanyolország (250 pont) teljesített hozzánk hasonló szinten, és sereghajtók számtanból is Portugália (238 pont) és Chile (214 pont) voltak, az élen ismét a finnek, japánok és svédek.”
Amint látható, illetlenül hosszan idéztem laptársunk anyagából, de talán az olvasók nem róják ezt terhemre, mert a tények tükrében eltűnődhetünk Orbán Viktor szavairól, amelyek szerint
magyarnak lenni „jó, fantasztikus, kivételes…”.
Mármost ez persze igaz lehet, amint igaz lehet (mármint a jelzők halmaza) a franciákra Galliában, az angolokra, skótokra a szigetükön, a hottentottákra Afrikában, és igaz lehetne még a pirézekre is, ha léteznének.
Merthogy mindez ugyan igaz ránk, magyarokra, de egy az egyben igaz bármely más nációra – mindegyikre a maga módján.
Ekképpen ebből az öndicsérő orbáni nemzeti szószból hiányzik minden valódi fűszer, vagyis csak tartalmatlan fecsegés, ami – mondhatni – ön- és közveszélyes, mert a magyarságot (kimondatlanul ugyan, de) más nemzetek elé, fölé helyezi – csak a nemzeti önazonosság alapján, ami nem igaz, nem helyes, nem hiteles, és – a történelmi tapasztalatok szerint – nem szül jó vért.
Mindazonáltal a boldogság-listán elfoglalt 51. helyünk is szépen csillog. Amúgy az ég óvjon mindenkit a küldetéstudatos széplelkektől, akik boldoggá akarnak tenni bennünket, ha beledöglünk is!
