Május 3.: a sajtószabadság nemzetközi napja

A sajtó szabadsága eminens közérdek. Sajtószabadság nélkül a többi szabadság sem létezik maradéktalanul, szabad sajtó nélkül nincsen valódi demokrácia sem. Erre az összefüggésre már nagyon korán és nagyon sokan ráébredtek. Nálunk például a reformkorban vált közkeletűvé, így nem csak a radikálisok követelése volt a cenzúrának, az előzetes kontrollnak az eltörlése, de a centralistáké és még a nemesi liberális fősodoré is – méltatja a napot a Magyar Helsinki Bizottság.

A sajtószabadság történelmileg is kiemelt helyen szerepelt

Ha túlzás is lenne azt írni, hogy „már a régi görögök is”, de az való, hogy már a XVIII. század végének emberi jogi katalógusaiból sem maradhatott ki a sajtószabadság, sőt, kiemelt helyen szerepelt bennük. Az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése kimondja, hogy a Kongresszus nem csorbíthatja a szólás- vagy sajtószabadságot, és e jogok azóta is szinte abszolút védelmet élveznek. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában a francia forradalom egyenesen „az ember legbecsesebb jogaként” deklarálta a véleménynyilvánítás szabadságát. Ezzel együtt jóval szélesebb felhatalmazást biztosított az államnak, a törvényhozásnak a beavatkozásra, mint az amerikai megoldás.

A 1848-as sajtószabadságról szóló magyar törvény elrendelte:

„Az előző [értsd: előzetes] vizsgálat [a cenzúra] eltöröltetvén örökre és a sajtószabadság visszaállíttatván [a kor értelmezése szerint egy régi jog állíttatott helyre], ennek biztosítékául ideiglenesen rendeltetik: gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti.”

Cenzurális megkötés egészen 1989-ig

A liberális megközelítés szerencsére nem volt „ideiglenes”, noha a „szemtelen, erkölcstelen, tekintélyromboló, hazafiatlan” sajtót folyamatosan támadták, azért így-úgy a sajtószabadság hazánkban is 1938-ig létezett, vagyis cenzúra („előző vizsgálat”) nem volt. Ekkor jött be az a szabály, amely a lapalapítást a miniszterelnök, az állam engedélyéhez kötötte. Ez a cenzurális megkötés egészen az 1989-es rendszerváltásig élt aztán. A létező szocializmus évtizedeiben például e jogot csak a „szocializmus és a nép érdekeinek megfelelően biztosították”. Azaz voltaképpen sehogyan sem. Mert ugyan miféle jog az, amelyet éppen akkor nem lehet gyakorolni, ha más jogokat és érdekeket sért? Nem is csoda, hogy semmiféle garanciái nem voltak a jog érvényesítésének, bíróság általi kikényszerítésének.

Érdekesség, hogy az előzetes cenzúrára – ügyészségi indítványra és bírósági döntéssel – egészen 1997-ig lehetősége volt a magyar államnak.

A sajtószabadságot azonban sokszor nem csak az „előző vizsgálat”, de az utólagos is csorbíthatja és csorbítja. Ha csak Emberi jogi kalendáriumunk eddigi posztjait nézzük, ezt történt Thomas Paine angliai sajtóperében, Haraszti Miklós izgatási perében, Émile Zola rágalmazási perében, József Attila nemzetgyalázási perében, a pápai Index esetében, vagy így jártak el Tersányszky Józsi Jenővel, valamint részben Batsányi Jánossal is. Mindegyik eset elfogadhatatlan volt – nem csak a mából, utólagosan megítélve, hanem a saját korában is.

A sajtószabadság demokrácia és jogállam legérzékenyebb lakmusza

Igen, lehetne olyan eseteket is felsorolni, amikor a sajtó- vagy szólásszabadság utólagos korlátozása egy másik alapjog szempontjából elfogadható, sőt üdvös volt. De ezeket minden esetben gondos mérlegelés alapján, bíróságnak kell megállapítani. Az újságot író, tévének, rádiónak dolgozó vagy nyilatkozó állampolgár büntetőjogi felelősségre vonására pedig csak szigorú feltételek mellett kerülhet sor.

Épp úgy, mint 1848-ban, ma is szívből „kívánjuk a sajtó szabadságát”. Ehhez képest különösen aggasztó Magyarország a sajtószabadság terén mért abszolút és relatív visszaesése. Önmagában is rossz, persze, ám különösen annak fényében az, hogy a demokrácia és jogállam legérzékenyebb lakmusza mégiscsak a szabad és független sajtó állapota. S hiába szól kristálytisztán a kormánypropagandát harsogó „néprádió”, mégiscsak a kaotikus, zajos, polifonikus sajtó tanúskodna arról, hogy demokráciánk él és életrevaló.

EP: fel kell lépni a sajtószabadságot fenyegető veszélyek ellen

A tagállamoknak biztonságos jogi környezetet kell létrehozniuk az újságírók számára, az Európai Bizottságnak pedig az uniós költségvetésen belül biztosítani kell a tömegtájékoztatás sokszínűségét és szabadságát megfigyelő központ támogatását – közölték állásfoglalásukban az Európai Parlament (EP) képviselői csütörtökön.

Az uniós parlament brüsszeli kétnapos plenáris ülésének zárónapján elfogadott állásfoglalásában a képviselők arra kérték a tagállamokat, hogy erősítsék meg a közszolgáltatók és az oknyomozó újságírás számára nyújtott pénzügyi támogatásukat anélkül, hogy a szerkesztőségek munkájába beavatkoznának, valamint azt javasolták, hogy rendszeresen ellenőrizzék a médiatulajdonosokhoz jutó közpénzeket.

Szaporodnak a média függetlenségét és szabad munkáját veszélyeztető jelenségek

Kijelentették, a tagállamoknak az újságíró szervezetekkel együttműködve létre kell hozniuk egy független és pártatlan szabályozói szervet, amely nemzeti szinten foglalkozik az újságírókkal szembeni erőszak és fenyegetések figyelésével, dokumentálásával és bejelentésével. A fenyegetett újságíróknak az öncenzúra elkerülése érdekében megfelelő jogi védelemre kell tudniuk támaszkodni – húzták alá.

Az állásfoglalás szerint a média függetlenségét és szabad munkáját veszélyeztető jelenségek egyre aggasztóbb méretet öltenek, ezért olyan jogszabályokat kell kidolgozni, amelyek az emberi méltóságot egyértelműen sértő tartalmak felfedezésére, jelzésére és a közösségi médiából történő eltávolítására irányulnak.

A szöveg arra is emlékeztet, hogy az álhír fogalmát sohasem szabad felhasználni a nyilvánosság médiába vetett bizalmának aláásására, sem pedig a kritikus vélemények hitelrontására, vagy bűncselekménnyé nyilvánítására. Az objektív tájékoztatás elősegítése érdekében az EP képviselői a közösségi médiát üzemeltető vállalatokat és az online platformokat olyan eszközök kifejlesztésére szólították fel, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára az álhírek jelzését és megjelölését a gyors helyesbítés megkönnyítése érdekében.

Az uniós parlament végezetül felszólította az uniós bizottságot, hogy olyan irányelvet terjesszen elő, amely megvédi a független médiumokat az elhallgattatásuk vagy megfélemlítésük céljából indított perektől.