Banánköztársaság
Már megint én vagyok a hibás!
Bezzeg, ha naponta legalább háromszor elmormolnám a tízparancsolatot, minden másként lenne. De már késő, hiszen eddigi életemet ateistaként éltem, és ezen már nem változtatok.
A türelem időpontot terem
Viszont így vannak nyavalyáim, amelyek kezeléséhez szakorvosi vizsgálatra van szükség. Ehhez – miután sok a beteg, hála kiváló egészségügyünknek! – időpontot kell kérni.
Pénteken el is kezdtem, de a telefonos kisasszony közölte, jelentkezzem ismét hétfőn, mert csak akkor adnak időpontot – de már jövő hónapra. A hétfői napom kora reggeltől déli egy óra utánig azzal telt, hogy telefonáltam. Az automata minden alkalommal azt mondta be, hogy minden kezelő foglalt és várjak (mobilról vezetékes telefonon). Hozzávetőleg 10-15 perces várakozás után feladtam.
Ami nem megy, azt ne erőltessük?
Az utolsó hívásnál már éppen bontani akartam a vonalat, amikor a túlvégen végre beleszólt egy hölgy. Kezdtem volna a mondandómat, amikor közölte, hogy várjak, mert kapcsolja azt, aki időpontot ad. Újabb tíz perc után sikerült időpontot kérnem a két vizsgálatra. Szerettem volna egy napon, egymás után letudni a kettőt. De azt mondta a hölgy, hogy az nem megy! Így hát kaptam két időpontot: az egyik június 27-re, a másik július 8-ra szól. Ha a telefonszámlára gondolok, egy vagyonért!
Hát… Addig sok minden történhet velem. Akár még az is, hogy már nincs ok semmiféle vizsgálatra. Bezzeg, ha végre rászánnám magam a tízparancsolat rendszeres mormolására…
