Magyarország, 2018, 3 nappal a választás után: a gyűlölet virágzik, nem ért véget, amikor a keltői elérték a céljukat. Kiengedték a szellemet a palackból, és még, ha akarnák, se tudnák visszagyömöszölni. Kint van, terjed és rombol.
Budapesti kórházban a gyűlölet jegyében
„Nem akartam politizálni, de mégis sikerült. Nagyapámat hoztam be, szívkatéterre várunk éppen. (…) Egy úr odajött hozzám és megkérdezte, hogy „már nektek is jár az ingyen kórház?”.
A kezelésre várva az egyik beteg menekültnek nézte a másikat, és megalázta. Disztingvált – mondhatnánk – hiszen nem hívta ki azonnal a rendőröket, ahogy az többször is megtörtént a mi felvilágosult, európai országunkban.
Orbán, most jó?
„Hogy lehet az, hogy bejöttök külföldről és már az egészségügyben is itt vagytok?”
– folytatta a hitetlenkedő magyar polgár, aki éles szemmel kiszúrta, hogy nem egy tisztafajú honfitársát látja a szívbetegek között.
„Mondtam, hogy én egy magyar ember vagyok, cigányember.”
Hősünk, a kultúráját féltő magyar nem állt le, így folytatta:
„Még rosszabb, nem kéne járjon az ingyen kórház, mert ingyenélők vagytok!”
Ezután sarkon fordult, és tovább állt, új prédát keresni kifogyhatatlan gyűlöletére.
Ez ma, 2018-ban a közhangulat. Sajnálom, hogy hagytuk, hogy egy diktátor ezt tegye azokkal, akik bármilyen okból fogékonnyá lettek az őrületre. Hajrá másik Magyarország!