Március 15 itt és most – Rendhagyó gondolatok Petőfiről és a több „lúzerről”

Szerzőnk március 15-ről elmélkedve nem a szokásos emelkedett gondolatait adja közre. Éppen ellenkezőleg, azt a nagyon is legitim hányingerét írja le, amit a jelenidők politikai kultúr-komiszárja hazugságai miatt érez. Ne hagyjuk meggyalázni a szabadság  ünnepepét!

Rendhagyó gondolatok Petőfiről és a több lúzerről

A közbeszédet vulgarizáló, és az gázkamrázást is szabadon harsogó D. Szilárdnak nemzeti ünnepünk március 15. előtt ismét sikerült kihoznia magából a suttyó sötétet. Azon, hogy kényszeresen meg akar felelni a hatalomnak, hogy bármi áron szerepelni akar, már nincs mit elmélkedni. Azon sem, hogy kirekesztőnek tekinthető-e, ha a szavai vagy a cselekedetei azok.

Ám az mindenképpen elgondolktató, hogy saját szavainak értelmével, jelentésével, üzenetével abszolút nincs tisztában.

D. Sz. szerint ugyanis csak a tehetségtelen vagy a leszálló alkotók politizálnak. Ő, mint jól fizetett NER-káder már csak tudja.

No de mi a helyzet a márciusi ifjakkal?

Post mortem fikázzuk le Petőfit, Jókait meg a többi írót, költőt, csak azért, mert D. Szilárdot zavarja, hogy a szabadságért, függetlenségért szót emeltek, küzdöttek és harcoltak?

Azaz politizáltak, és nem az aktuális hatalom kegyeltjeként, nem fizetett propagandistaként. D. Szilárd zárvány világában Petőfi nyilván egy politikai lúzer, aki nem ágyban, párnák közt halt meg, és akinek csak annyi a haszna számára, hogy a róla elnevezett múzeum élén böfögheti, hogy ki mindenki böfög szerinte, és ezért még a zsebe is megtelik lóvéval. Komolyan nem tudom, hogy tud-e bármit is a magyar irodalomból ez a pojáca, és legfőképpen azt, hogy ért-e bármit is belőle.

Ő most nagyúr. A hatalom egyik zagyva beszédű, sértett egójú, fura ura.

Kapcsolódó

Gábor György: négy nap múlva március 15. Lehet újra töprengeni: rabok legyünk vagy szabadok?

illusztráció: V.K.

illusztráció: V.K.