Banánköztársaság
Orbán a “B”-szektorban – Ez történt a Matthias Corvinus Collegium minapi rendezvényén
Ez történt a Matthias Corvinus Collegium minapi rendezvényén! Létezik az a helyzet, amikor bizonyos kisoroszági vezetők átlényegülnek, s elkezdenek elmélkedni a világ nagy dolgairól, mintha bármi komolyabb ráhatásuk lenne a folyamatokra.
Ez történt a Matthias Corvinus Collegium minapi rendezvényén! Létezik az a helyzet, amikor bizonyos kisoroszági vezetők átlényegülnek, s elkezdenek elmélkedni a világ nagy dolgairól, mintha bármi komolyabb ráhatásuk lenne a folyamatokra. Mivel hozzátenni nem tudnak, ezért hát marad nekik az elvétel, s ebben bizony képesek sajátos eredményeket elérni, nevezetesen a kártételben.
Orbán sportja
Az Európai Gazdasági Térség, ami – ugye – áll az EU-ból és a vele szoros gazdasági együttműködésben lévő többi európai országból, a világ legnagyobb és legerősebb ilyen egysége, azonban önálló katonai potenciálja hiányában politikai törpének is szokták emlegetni. Ezen persze sokat tud javítani a minél szorosabbra fűzött egység, azonban enélkül marad a béna kacsa esete. Orbán Viktor pedig kifigyelte, hogy azzal képes a lapok címoldalára kerülni, ha ezt az egységet minduntalan rongálja. Sőt, immár sportot űz belőle.
Ez történt a Matthias Corvinus Collegium minapi rendezvényén, ahová néhány kiválasztott külföldi egyetemi diákot, oktatót, kutatót hívott meg, továbbá néhány újságírót. A kiválasztás jól látható szempontja az Orbán iránti bizonyított rajongás volt, hiszen a politikusoknak biodíszletet általában nem álló tudományos személyiségek, illetve a valódi kérdések felvetésére is képes újságírók egyaránt komoly veszélyeket jelenthetnek az éppen bölcselkedő miniszterelnökre.
“Most olyan, mint Afganisztán. Senki földje.”
Nos, Orbán Viktor ezt az alkalmat használta ki, hogy a háborúban, azaz a vérben és romokban álló Ukrajnát legyalázza. “Most olyan, mint Afganisztán. Senki földje.”– így szólt a magyar kormányzó. A fent jellemzett kiválasztás miatt a közönségében természetesen senki nem volt, aki emlékeztette volna a magyar miniszterelnököt, hogy Afganisztán aligha lehetett a senki földje, minthogy az ottaniak egymás után két katonai szuperhatalmat is kitereltek az országukból, nevezetesen a Szovjetuniót, majd az USA-t. (Jegyezzük meg, a Szovjetunió rögtön a kudarcos kalandja után össze is omlott.) Aztán Ukrajna – ezek szerint – olyan senki földje, ahol magyarok is élnek-halnak, továbbá képes egy atomhatalom seregeit feltartóztatni, sőt, nem kis mértékben visszaverni.
Nem elemzem tovább az említett kiszólást, hiszen szánalmas ostobaságról van szó. Persze aki a jelent képes meghamisítani, attól a jövőre vonatkozóan sem várhatunk komolyabb előrelátást! Orbán szerint ugyanis Ukrajnát egy “kormányozhatatlan ronccsá” változtatta Oroszország, és az idő is az agresszornak dolgozik. Ebből a fejtegetésből azonban kimaradt, hogy ezenközben Oroszország elveszítette az ismert harckocsi állományának felét, illetve a kezdeti légifölénye odáig csökkent, hogy ma már jószerivel be se merészkedik az ukrán légtérbe. És ami a borzalmas, hogy hozzávetőlegesen negyedmillió orosz katona vált harcképtelenné. Az ún. senki földjén.
Nincs kérdés?
A jövőbe én sem látok, de bizonyos erőviszonyokat azért képes vagyok mérlegelni, amint azt nem tette Orbán “tudományos” hallgatósága. Például azt, hogy az Ukrajna mögött álló közel 50 fejlett ország lakossági lélekszáma tízszerese Oroszországénak, gazdasági teljesítménye pedig bő hússzorosa. Kötve hiszem, hogy a korrupcióban dagonyázó orosz hátország bármiben is bírná a versenyt. Orbán persze inkább az “emberanyagról” beszélt, amiben az oroszok valóban jobban állnak az ukránoknál, de arra már nem kötnék fogadást, hogy egy általános mozgósítás ne járna Putyin hatalmának a megbillenésével.
Aztán itt van még a geopolitika is, amiről végképp hallgatag maradt Orbán ominózus hallgatósága. Hogy tehát az oroszok egyetlen ütőkártyájának kijátszása Oroszországnak bizonyosan a végét jelentené, noha az egyben a világ végét is kockáztatná. Márpedig Orbán ezt a perspektívát igyekszik erősíteni.
