Megy ez, ellenzék nélkül is…

Óriási a felzúdulás ellenzéki berkekben a „lex Hadházy” miatt. Kérdés: ha már gúzsba kötve se táncolhatnak az országnak majd’ a felét képviselők, akkor van-e még értelme „a nemzet templomában” ücsörögniük? Jó lesz-e hátratett kézzel, szófogadó, fegyelmezett kisdiákként végighallgatni a kormánypárti „prédikációkat” s a beavatkozás érdemi lehetősége nélkül figyelemmel követni a fideszes-kádéenpés „törvénykezést”?

Van az úgy!

Demokratikus és kevésbé demokratikus államokban is megesik, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselők „nem szépen” beszélnek egymással. Sőt, olykor még össze is verekednek. Az obstrukcióról – aminek pedig a honi parlamentben is nagy a múltja – már nem is beszélve… A diktatórikus rendszerekben viszont renitensnek bélyegzik a képviselőt, aki a választói érdekében ilyesmire vetemedik, ahelyett, hogy „együttműködne”.
Ha Kocsis Máté és a javaslatot beterjesztő hét fideszes és KDNP-s társa úgy véli, hogy a kormánypárti képviselők küldetése az őket és a ház pedellusát zavaró, ugyancsak választott, ámde „rendbontó”, „ocsmányul beszélő”, „anarchista” ellenzéki képviselők jogainak, s amúgy is szűkös lehetőségeinek további korlátozása (büntetés gyanánt akár az egész évi tiszteletdíjuk megvonása, az ülésteremből illetve az Országházból hónapokra kitiltásuk, vagy hogy az állami szervektől a hozzájuk „berontás” helyett csak előzetes egyeztetés után kérhessenek tájékoztatást), akkor a vérmérsékletünktől függően sok mindennek tarthatjuk őket. Illiberálisoknak például. Csak épp demokratáknak már nem.

Mitől is félnek?

Ha a korlátozó szándékuk mögött nem csupán egy újabb választási kudarctól való félelem lappang, hanem e fura urak már tényleg úgy hiszik, hogy ők a platóni jó állam egyedüli, kormányzásra termett arisztokratái, s hogy az általuk uralt – ezért „tiszteletre méltó” – állami szentélyben a többi képviselő csupán méltatlanul viselkedő „cirkuszi” pojáca vagy „állatkerti” barom – akkor az egész vircsaft tán már nem is lehet más, mint tekintélyelvű, bekeményítő diktatúra. Méghozzá nyíltan az! És akkor a fővárost, s egy sor vidéki települést visszahódító ellenzéki és eddig néma, de most szavazó állampolgárok képviselőinek – akik eddig nem tartották jónak a kivonulást – bizony újra fontolóra kell venniük: ha a parlamentben szinte már sehogy, akkor mégis: hogyan tovább?
Emlékeztetőül egy idézet Antall József hajdani miniszterelnöktől, aki „galambként” azzal torkollta le belső ellenzékét, a békés rendszerváltás puhasága miatt rikoltozó „héja” MDF-eseket: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” És ugye, hol van már az MDF?… És hová tűnt a béke reménye?