Mi változott az elmúlt 120 év alatt? – ‘Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába’

(L.P.) Az Európai Parlament szerdán ismét Magyarországgal, a magyar kormány és törvényhozás viselt dolgaival foglalkozott, s a vita eredményeképpen 26 képviselő öt frakcióból levélben azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy az EU teljes egészében függesszék fel Magyarország pénzügyi támogatását.

A levelet Piotr Serafin költségvetési biztosnak és Michael McGrath demokráciáért és jogállamiságért felelős biztosnak címezték

„Mi, az Európai Parlament 26 képviselője, azért írunk, hogy kifejezzük mélységes aggodalmunkat a közelmúltbeli magyarországi fejlemények miatt. Sürgetjük az Európai Bizottságot, hogy fokozza a nyomást Orbán Viktor kormányára, hogy hagyjon fel az uniós értékek és az uniós jogszabályok megsértésével, és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében azonnal függesszen fel minden Magyarországnak nyújtott uniós támogatást a vonatkozó jogszabályokkal összhangban”

– írták a képviselők. (Euronews)

Péntek reggel botor módon ismét meghallgattam Orbán Viktort privát rádiójában, és újfent bizonyságot nyertem arról, hogy a miniszterelnök még véletlenül sem ad hiteles és hihető tájékoztatást országa tényleges bajairól, a megoldás lehetőségeiről – akkor sem, ha a szerencsétlen riporter szeretne legalább látszatra igazi kérdésre is választ kapni. Péntekenként az ilyes kalandok után rendszerint bambán nézek a világba – azon tűnődvén, mit is kellene írnom Orbán úr rémesen magabiztos és magabiztosan rémes csevejéről dolgaink állásáról, de most ettől megkímélem az olvasókat, és teljes terjedelmében elcsenem Ady Endre írását a Nagyváradi Napló 1902. január 31-én megjelent számából.

Mert ugyan mi változott itt 120 éve? Íme:

Ady Endre
Nagyváradi Napló – 1902. január 31.

„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna.

Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.

Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!”

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>