Banánköztársaság
Miért az idősebbek döntik el a jövőnket? — Lábjegyzet egy provokatív gondolathoz (3.)
Kádár Barnabás Momentum-alapító kifakadása és bocsánatkérése nyomán két munkatársunk Kinyó Norbert és Pálmai Tamás is hozzászólt a kérdéshez: mit gondoljunk az idősebb korosztályok tömeges szavazatainak szerepéről a modern demokráciákban? Alább újabb kollégánk véleménycikke, a témában.
Továbbá: elfogadható lenne-e az általános választójognak bármiféle törvényes, vagy önkéntes korlátozása? Konkrétan: az idős korosztályok kizárása a választójogból?
Konzervatív öregek?
Rövid hozzászólásomban arra kérdezek rá, amit a vitában szinte természetesnek vesznek:
a jövő nemzedékek joggal dühösek-e azokra az idősekre, akik a következő időkről döntenek, miközben a következményeket már valószínűleg nem ők viselik?
Szerintem az egész ügy más megvilágításba kerül, ha másképp tesszük fel ezt a kérdést:
A múltról, vagy a jövőről szavazunk?
Amikor voksolunk, a jövőről csak annyit tudunk, amennyi az általunk támogatott erő és ellenfelei ígéreteiből kideríthető. Mindezt diszkontálja a politikusok iránti egészséges bizalmatlanság. A szavazófülkében kialakított véleményünket valószínűleg sokkal erőteljesebben formálja a rivális politikusok teljesítménye. Ennek megítélése pedig minden szavazópolgár joga. Ebben semmiféle különbség nincs a különböző korosztályok között.
Populista ragály
A mostanában fellángoló vitákat elsősorban az elkeseredés táplálja, amit a populista, illiberális politikusok sikere vált ki. Pofátlan ígérgetés, olcsón megvásárolt voksok, és legfőképpen, cinikus ijesztgetés, félelemkeltés, gyűlöletpolitika az általános recept. Az adatokból láthatóan a képzettebb, fiatalabb, városi lakosság ennek a gyalázatos propagandának kevésbé kiszolgáltatott, mint az idősebb vidéki szavazók.
Van ellenszer
A probléma megoldása nem a populistáknak kiszolgáltatott csoportok kizárása a választásokból. Bármilyen nehéznek tűnik, a demokrata politikusoknak kell megkeresni a hatékony ellenszert. Ha egy választáson tarolnak a populista kommunikációval nyomuló erők, a vesztesek részéről nem árt az önvizsgálat: tettek-e bármit azért, hogy érthető nyelven, megfontolandó érvekkel szembeszálljanak az ígérgetőkkel és ijesztgetőkkel?
A korszak, amiben élünk, aggasztó. Mindenfelé a legsötétebb erők nyomulnak.
Egyelőre csak a hosszú távú történelmi tapasztalatban bízhatunk: előbb-utóbb megszületik az ellenerő, a demokráciák magukra találnak.
