Blogbazár
Miért nem lehet legalább egy kicsit nem ostobának beállítani-gondolni a társadalom javát?
Kedves pártunk és kormányunk, csókpuszi nektek a király reklámokért. Persze, mert a csigakettesnek – gyengébbek kedvéért TV2 – jól jött a pénzügyi infúzió, amit az orrba-szájba nyomott, barom reklámok jelentenek.
Ne kerteljünk
Kellett ez, mint malacnak a szalmakalap, mivel valahogy a felbuzgó és folyamatosan kavargatott nemzeti érzelmek kevesek voltak a köz(pénz)ügyi propagandagyárak működtetéséhez. Eh, kell a della, na! A hazugságok mindig sokba kerülnek.
Így most egy, amúgy átlag negyven éve gyártott, rongyosra nézett ócska film alatt – mert ezekkel etetnek baszki, ezekkel, rendre. De, jó’van ez így! Ez ingyér’van. – aprajafalva népe képébe átlag tízpercente tolják bele a darabonként húszperces, gány propagandát. Csak hadd szokja a bambája.
Egyrészt: Soros. Másrészt: migrács
Nem mintha hiányozna, de ezek tűntek most el. Mi van itt elvtársak, kérdem én? Elhagytátok a nagy októberi ribillióban, a börtön felé félúton, az amúgy is reménytelenül karcos lemezt?
Ezért bámuljuk most, a romantikus kormányzati uszítás helyett guvadt szemekkel a csigakettőéknél, mennyire is vagyunk gombásak? Pfű öcsém! A látottak alapján annak is örülhetünk, hogy nem spórával szaporodik a szittyamagyar! És ide a rozsdás bökőt, hogy hüvely-, és körömgombából a lakosság java, lassan doktorálni tudna, ha éjszaka álmából megzavarják, akkor is, hogy verné meg az én istenem.
Meg az, hogy a lenyugvó napnak is van ereje? Ugye? Én kérek elnézést!
Árpád vérének egyik fele gombás, a másik meg éppen (le)nyugodni készül? Ez a szép perspektíva. Szüljük tele a világot? Ki? Mi? Így? És az, mikor búsongunk a kamera előtt, olyan állat tájszólással, hogy tolmács kell hozzá? „Azért kár, hogy a régi jódóógokbó’ nem marad semmi”? Ez megvan? A halálom, jegyezném meg csendben.
Miért nem lehet legalább egy kicsit, nem ostobának beállítani-gondolni a társadalom javát? Miért hiszik azt naccságos uramék ott fenn a várban – áldassék az összes repülőjük – hogy az átlagmagyar kuktában főzött pálinkával él, még mindig nyereg alatt puhítja az asszonyt, a Dankó rádióval kel-fekszik, és pont úgy suk-süköl, zabálja le a milliós armaniját pacallal, mint ők? MIÉRT?
De semmi baj elvtársak! Semmi!
Mert nem csak a régi jó dolgokból nem marad semmi, de a rosszakból sem! Meg, ugye, itt van ez a kínos lenyugvó nap is. Ideje meghallani. Nektek szól. Nem tudom, mennyire vagytok gombásak, de, hogy ócskák lettetek, az biztos.
Utóirat: Úgy hallom repültök a Néppártból. IS! Daszvidanyija Viktor!
Szerző
