Miféle kereszténydemokrácia?

Amit Orbán Viktor vizionál, az valójában az ellenforradalmi (felvilágosodás-ellenes) korporatív autokrácia, Franco és Salazar „keresztény” rendje – magyarul a fasizmus. 

A miniszterelnök szerint a liberális demokrácia kiüresedett, nem ad választ a kihívásokra, így például a migrációra – ha pedig mégis, akkor helyesnek veszi –, továbbá nem védi meg a határokat, nem erősíti a családokat, nem ismeri el kiemeltként a keresztény kultúrát. Ezért szerinte a kereszténydemokráciát kell „elővenni, leporolni, kicsit modernizálni”, ez ugyanis megvéd a migrációval szemben, megvédi a határokat, támogatja a hagyományos, egy férfira és egy nőre épülő családmodellt, a keresztény kultúra megvédését pedig természetesnek tekinti.

Nos, a liberális demokrácia valóban megrendült, de hogy miért, azt nem Orbántól vagy bármelyik politikustól fogjuk megtudni. A válasz sokkal komplexebb megfontolásokat igényel annál, amire a hatalom embereinek képesnek kellene lenniük. Ebből következően azt sem tudhatják, ez a „kiüresedés” valóságos-e, vagy csak Putyin árnyékában, a migráció fénytörésében és az EU-projekt opálos produktuma nyomán tűnik annak. Gyermek még az idő, Miniszterelnök úr, nem érdemes még végleges ítéletet mondani a jelenünkről, pláne a jövőnkről.

Semmi köze a kereszténydemokráciához

Fontosabb most, hogy amit Orbán Viktor vizionál, az valójában az ellenforradalmi (felvilágosodás-ellenes) korporatív autokrácia, Franco és Salazar „keresztény” rendje – magyarul a fasizmus. Semmi köze a kereszténydemokráciához. Nem az utóbbit védem, amely egyébként politikai rendszerként még sosem létezett és – keresztények hiányában – vélhetően nem is fog, hanem sokkal fontosabbat: a szavainkat és az értelmünket, végső soron pedig az életünket. Orbán nagyon rákapott arra, hogy kiforgassa a magyar nyelv szótárát a helyéből, ami természetesen része a harcnak, amelyet vív. A liberalizmustól megfosztott, állandóan harcban álló demokrácia, a barát-ellenség dinamika, a vezér és a démosz közötti intimitás szorosan feltételezik a nyelvharcot is, vö. Orwell. Ismerjük már, mit ért a kormányfő a „nemzeti”, a „megvédeni”, a „becsület”, a „virtus”, a „győzelem” stb. szavakon. Nagyjából az ellentétüket annak, amit Arany és Kosztolányi. A kereszténysége ezek után nem meglepően nélkülöz gyakorlatilag mindent, amit Jézus követői értenek rajta.

A szavak a pőre hatalmi rendben nyerik el a jelentésüket

A kereszténydemokrácia is. Amit a gyökerében XIII. Leó, modern formájában pedig Adenauer, Erhard, De Gasperi és Kohl, Magyarországon pedig Barankovics István vallott – egy magasabb erkölcsi rend feltételezése, amelybe a szabadság, a felelősség, a könyörület, az emberi önkiteljesítés és ezek eszközeiként a szociális felzárkóztatás és a szubszidiaritás melletti politikai érvek rendszere illeszkedik -, az olyan távol van Orbántól, amilyen távol csak lehetnek egy autokrata hatalomtechnikustól, aki ifjúkommunistaként kezdte és egy csaknem teljes kört leírva a fasizmust etnicizmussal keverő – azaz nemzeti szocialista – politikusként nyeri el az őt megillető helyet e sokat szenvedett nemzet panteonjában.

Béndek Péter

hafr.blog.hu

Kapcsolódó:

Vezér, eszme

Orbán szerint új vezéreszmére van szükség, mert a liberális demokrácia kiürült