Minimaxi: Ágyesz, búgyesz, ahogy lesz, úgy lesz

Miközben az egekbe szökött a halálozási mutató, a magyar kormány teltházas futballmeccset tervez nyárra a labdarúgó EB-re, és Szijjártó kartárs vezényletével elkezdtek emberkedni a kapusedző kirúgása miatt Németországgal. Kórházba kamera nem mehet, de a Minimaxi kedvére hazudozhat. Rab László szŰrreál összefoglalója a 14-es hétről.

Hátha bejön

Minél drámaibb a helyzet, annál inkább leegyszerűsödnek a dolgok. Elkezdődött a nyitás, mely csak és kizárólag a teljhatalmú bakfitty felelőssége. Iskolába hajtják a gyerektömeget, futballstadionba a nép gyanútlanabb részét. Lapot húztak 18-ra, úgy döntöttek, pontosabban döntött a Karamella bajnoka, hogy mindent az oltásra tesz fel. Hátha bejön. A kormányfő, aki pár hónapja még maszk nélkül tapizta a lélegeztetőgép-szállítmányt, és újabban már csak tádzsik, kirgiz és kazah diplomáciát visz (cöcö, megy tovább a kiadatási megállapodások nélküli országokkal a kapcsolatépítés), mindent alárendelt politikai céljának. Ez pedig nem más, mint a 22-es hatalomban maradás. Más útja nincs. Ha bukik, mindenestül bukik. Gyurcsány és az ellenzéki pártok sorra üzenik neki újabban, hogy még egyszer nem lesz olyan, hogy megússza. Minden bizonnyal tisztában van ezzel őkelme is. Ezért van a nagy trappolás a minél több beoltottért. Hátha elkezd lefelé araszolni a holtak száma. S a nép, az istenadta nép másnapra elfelejti, milyen alávaló rablásokra került itt sor a járvány idején.

Toxikus politikusok

Nem írom egyébként, hogy ennél cinikusabb, hazudósabb, lopósabb kormány még nem volt a magyar népnek, mert vannak rá példák, hogy más korokban is kirakós játékként kezelték a tömegek életét és holtát, ’44 nyarán és telén vajmi keveset számíthatott a kutyaszorítóba került elitnek, hogy ki marad életben és ki hal bele. De akkor háború volt, ami persze nem mentség, mert most is az van. A toxikus politikusok csinálják világszerte, nálunk is a legmérgezőbb lelkületű népség van hatalmon. Akik ellen egyelőre nincs ellenszer, nagyon úgy tűnik, hogy a választás, melyben kénytelenek vagyunk az utolsó leheletig megbízni, megoldás lehet arra, hogy a jellemtelen érdeknépséget felválthatja az ország élén rendesebb, mértéktartóbb társaság. A fideszútálati hangulatométer most már állandóan kileng és kiakad. Már nem tudnak olyat tenni és mondani, mely elfogadható és értelmes lenne a zöm számára. A propagandát olyan szemérmetlenül nyomják, hogy azt Goebbelsék is megirigyelhetnék, ha túlélték volna. Ismételtetik a szemenszedett hazugságokat, van hozzá elég kisstílű sajtórabszolgájuk, aki beleveri az elégedetlenkedő nép orrát a szarba. Mocskos egy módszer, amit ezek bevezettek. Kifizetik díjakkal, állami hirdetésekkel az éhes kulturális elitet, szabadrablást engednek politikai vazallusaiknak – így mehetett ez a középkor hűbéri világában is. Csontot dobni a kutyáknak: ehhez nagyon ért a Mini. Volt ideje megtanulni.

Még köti az uniós tagság

Apropó módszer. Kiállt a héten az enyveskezű magyar elit a Hertha kirúgott kapusedzője, Petry Zsolt mellett. Állami szintre emelte az edző elfogadhatatlanul rasszista és kirekesztő álláspontját a kormány, egyszersmind arra használta az ügyet, hogy köpködhessen Németországra. Újabban ilyen a magyar külpolitika. És most ne jöjjünk azzal, hogy nem lehetett jobb a kádári évtizedekben sem (mert nem voltak jobb minőségű politikusok akkor sem). Horthy alatt is bokáztak a tudatlan barmok, s elélveztek, amikor kinevezték őket konzulnak a világ túlsó végén, meg nagy ívben leszarták, hogy emberek százezreit vágóhídra hajtják a keretlegények. Zöld nadrágban puccoltak, mint Teleki, amikor a legnagyobb bajban volt az ország.

Ezek a magyar történelem legrosszabb hagyományait gyúrták össze ehetetlen eleggyé. Ne felejtsük, hogy mivel kezdte a Mini. Nyílt ellenszegülést hirdetett, amikor a bíróság megítélte a gyöngyöspatai romáknak a szegregáció miatti pénz kifizetését. Meg elengedte az azeri baltás gyilkost, ami a legszemetebb politikai tett volt a modern magyar politikában. Csak mikor rádöbbent, hogy ezt mind megengedi neki az ország, teljesen elszemtelenedett. Ebből lett ez a kültelki diktatúra, melyben még nem visznek el bennünket, és csupán annyit kell eltűrnünk, hogy a filléreinket is kilopatja a fogdmegjeivel a bukszánkból. És egyelőre hagyja, hogy tolvajnak nevezze a fél ország. Mert még köti az uniós tagság. De már elkezdte szondázni, milyen lenne, ha egyszer úgy alakulna, hogy nem kell tartania a tagsággal járó kötelezettségektől. Ha bukik a választáson, ide a rozsdás bökőt, hogy előveszi ezt a kártyát. Akkor aztán lesz gonosznémetezés meg szemétbrüsszelezés!

Azért fasza gyerök, mer’ magyar

Petryt a Hertha úgy vágta ki, mint a macskát szarni. Az edző voltaképpen azokat a játékosokat sértette meg, akik bevándorlóként segítik a csapatot a sportsikerek elérésében. A röhej, hogy maga a magyar kapusedző is ilyen volt. Amikor odament, nem hajtották el, s nem mondták neki, hogy ne vegye el a németek munkáját. Bevándorló kapusedző lett. Amire Orbán szereti azt mondani, hogy nem, mert a magyar, amikor Berlinbe megy, európai uniós polgárnak tekintendő, nem szír migráncsnak. Azaz magasabb minőség, mint a nemmagyar. Ha valaki magyar, eleve magasabb minőség, mint a nemmagyar. Mi ez, drága cicamicáim, ha nem kőkemény hungarizmus? Ebben vagyunk megint benne, bassza meg a kecske. Ott a gyökér tanár a Szegedi Egyetemen, ugyanezt a szemét dumát fújja. (Mióta mondhatja? És hány ilyen lehet még?) Hallgatják a diákok. És amikor a kitüntetett magyarságkutató négerezik meg cigányozik, voltaképp ennek a tetves rendszernek az ideológiáját fújja: aki magyar, értékesebb mindenki másnál pusztán a származása miatt. És amikor valaki báncsa a magyart, az egész magyar nemzeti közösséget báncsa meg, tapos belé, nyúl a mája után, hogy kivájja, a magyarocska szemét akarja beültetni magának a szemgolyója helyén, mert a magyar mindenkinél mindent jobban lát, éles a látása, akár a sasnak, és úgy is röpül, baszomalássan.

Édes hazám, te most szórakozol velem?

Annyira undorodom ettől a gondolkodástól, hogy nem bírom magam megfékezni, és a végén még keresek valami magyargyalázó motívumot, mint Tóta W., akit a bíróság magyargyalázónak minősített. Édes hazám, te most szórakozol velem? Élvezed, hogy hülyék kezébe adtad a marsallbotot? Direkt röhögsz azon, hogy a tudásban, a tisztességben és a becsületben bízva várjuk sorsunk jobbra fordulását? Mi vagy te, hazámomka? Perverz állat? Vagy be vagy lőve, drága kincsem? Sok pálinkát nyakaltál? Agyadra ment a Kárpát medansz? Mégis mi (az apád f…) t szeretnél? Hogy kinyiffanjunk mindahányan, és mielőtt meglesz a kampec dolóresz, érzelmes és giccses verseket írjunk rólad? Mégis hogy képzeled? A nyakunkra ültetted ezt a hazug lopós bandát, és mikor könyörgünk, hogy takarítsd el a házunk elől a szemetet, ideállsz szétvetett lábbal, és nehezen artikulálva csak annyit tudsz mondani, hogy mi akartuk, megérdemeljük, minek volt olyan nagy a pofánk? Na, elmész te a búsba, kedves kilencvenezer négyzetkilométeres hazámocska. Vedd vissza magad, ne legyen olyan nagy az arcod, mert ha mi nem leszünk, olyan mélységekbe fogsz süllyedni, hogy onnan már nem lesz visszaút. Embereld meg magad, ezt ajánlom. Miközben tudom, amit én ajánlgatok, úgyse hallod meg. Mert én nem számítok. Van 50-100 ember, aki számít. Ha rájuk hallgatsz, ki fog látszani a meztelen segged. Ezt akarod?

Ez volt a 14-es heti lázálmom, gyűjjék kend a 15-össel. Ágyesz, búgyesz, ahogy lesz, úgy lesz.

Előző hét

Rab László: ki akar itt Brutus lenni? - avagy a politikai seggnyalást csak maszkban lehessen véghez vinni