Banánköztársaság
Mocskos egy játék az, amikor valakit csalásért kizárnak a kártyaklubból, mire az illető nekiáll levizelni a klub épületének külső falait
Az ellenzéki pártok igencsak sajnálhatják, hogy nincs saját médiájuk. Noha az elmúlt 12 évben változatos jogcímeken bő 60 milliárd forintot kaptak közpénzekből, és csak a Teremtő a megmondhatója, hogy mennyit gründoltak ehhez még pótlólag, mit például MZP, aki szép csendben 2 milliárd forintot kalapozott össze az USA-ban, állítólag a többiek tudta nélkül. Kártyaklub ez is……
Az ellenzéki pártok igencsak sajnálhatják, hogy nincs saját médiájuk. Noha az elmúlt 12 évben változatos jogcímeken bő 60 milliárd forintot kaptak közpénzekből, és csak a Teremtő a megmondhatója, hogy mennyit gründoltak ehhez még pótlólag, mit például MZP, aki szép csendben 2 milliárd forintot kalapozott össze az USA-ban, állítólag a többiek tudta nélkül. Kártyaklub ez is……
Meglehetősen átlátszóak ezek az ellenzéki “fogalmamsincs” hivatkozások,
ugyanis egy kampányban szokott látszani, amikor azt valaki nagyon megtolja jó sok pénzzel. Némi rosszindulattal azonban azt is mondhatom, hogy olyan eszetlen lehetett a választási költekezés, hogy 2 milliárd forint mozgása fel sem tűnt senkinek. Akárhogy is volt, az nem az ellenzéki média épülését szolgálta. Márpedig az igen kevés, ha a kormányon túli politikai szereplők alkalmilag megjelenhetnek olyan platformokon, amelyek lényegében szintén a hatalom kezében vannak. Ha szerkesztésileg nem is feltétlenül, de pénzügyileg mindenképp.
Saját média híján viszont ömlik a pénz Mark Zuckerberg számláira
Tartok tőle, nulla hatékonysággal. A Facebook ugyanis mindenki portálja, ahol a politikai prominensek posztjai bekerülnek egy igencsak vegyes közegbe, például cirmi-cicák szomorú halálhírei mellé, ami – lássuk be! – eléggé felvizezi a kívánt forradalmi hatást. Nos, ezért tud aratni a kormányoldal az ostobaságok és a valótlanságok kombinációival, így például a szankciókról. Az EU által bevezetett több ezer, kisebb-nagyobb léptékű szankció sorában nehéz lenne megtalálni, vajon pontosan mit kifogásol Orbán Viktor, de azt tudhatjuk, hogy kormánya előszeretettel vétóz meg szinte mindent, amivel az EU egységét tudja gyengíteni.
Nem mintha akadályozná az EU törekvéseinek lényegi tartalmát, ugyanis a maradék 26 tagország alkalmi összeállásokkal is képes létrehozni pénzalapokat például Afrika, vagy Ukrajna javára, legfeljebb ezeket nem EU-alapoknak hívják hanem valamilyen vadregényes, eurózónai intézménynek, amihez akár mások is csatlakozhatnak. Nagyjából ott tartunk, hogy a magyar kormány egyre inkább farol kifelé az uniós keretekből, közben azt sikoltozza, hogy nem kap onnan pénzt. Jé!
Mocskos egy játék az, amikor valakit csalásért kizárnak a kártyaklubból, mire az illető nekiáll levizelni a klub épületének külső falait
Nyilván adódhat egy olyan töréspont, amikor a bent maradók megelégelik a tombolást, s szokatlan eszközökhöz folyamodnak. Például az érintettre is kiterjesztik a szankciókat.
Igazából nem látom be mi abban a magyar érdek, hogy a nyugati közösségekben egyre rosszabbul hangzik a magyar név.
Abban sem látok magyar érdeket, hogy nálunk legyen a legnagyobb az infláció, s nálunk legyenek a legkisebbek a bérek. Nehéz meglátnom a magyar érdeket a magyar kisvállalkozások fejre állásában, illetve külföldi multik zsebének hazai kitömésében. Még kevésbé találok magyar érdeket abban, hogy mi fizessük a legtöbbet az orosz gázért és olajért, azt is lehetőleg a tőzsdei árcsúcsok idején.
Sokan gondolják és mondják, hogy Magyarország elárulja a szövetségeseit. Ez minden bizonnyal előfordulhat, de nekem sokkal jobb fáj, hogy valójában a magyar nép válik a saját kormánya árulásának áldozatává.
Szerző
