Connect with us

Banánköztársaság

„Mondjuk már ki: át lettünk b***va, de csúnyán” – mit gondol, melyik szakma képviselője írhatta és kikről?

Megosztás

Nem egyszerű dolog a címben feltett kérdés első felének megválaszolása, mert választék az van bőven. Mindjárt itt vannak az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, nővérek, szorosan mögöttük a tanárok, a köztisztviselők, a tűzoltók és a rendvédelmi szervek munkatársai és még sorolhatnánk az érintett szakmákat. A második részre már könnyebb a felelt: ki más, mint a Magyarországon regnáló kormány.

"Mondjuk már ki: át lettünk b***va, de csúnyán" - mit gondol, melyik szakma képviselője írhatta és kikről?
Megosztás

Nem egyszerű dolog a címben feltett kérdés első felének megválaszolása, mert választék az van bőven. Mindjárt itt vannak az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, nővérek, szorosan mögöttük a tanárok, a köztisztviselők, a tűzoltók és a rendvédelmi szervek munkatársai és még sorolhatnánk az érintett szakmákat. A második részre már könnyebb a felelt: ki más, mint a Magyarországon regnáló kormány.

Egy a rend őrei közül…..

A Zsaruellátó facebook oldalon jelent meg egy elkeseredett rendőr írása arról, hogy miként látja saját- és kollégái jövőjét. Többször beszámoltunk arról, hogy milyen áldatlan állapot uralkodik a rendvédelmi szerv „talpasai” szerint. Úgy tűnik Orbán Viktor homlokegyenest más rendőr-mozit néz, mint azok, akik hivatásuknak választották, hogy “őriznek és védenek”. Míg a miniszterelnök ütőképes, megbecsült testületről beszél, meg, hogy a nemzeti magyar család a haza szolgálatára neveli a gyermekeit, addig az állomány “talpasai”, akik nap, mint nap helytállnak arról írnak, hogy az utolsó ne felejtse el lekapcsolni a villanyt.

„Amikor felszerel valaki hivatásosnak, akkor kap egy ajánlatot, amit vagy elfogad, vagy nem.

Oké, tekintsünk el a csillámpónis maszlagtól, alapvetően azért meg tudod nézni, hogy mire is számíts. Na de ezeket folyamatosan egyoldalúan módosítani, ráadásul visszamenőleg, na ez már nem biztos, hogy tisztességes. Ezt hívják átb***ásnak”

– kezdődik a felháborodott bejegyzés.

„Tisztességtelenül járnak tehát el olyan emberekkel szemben, akik az életüket a haza és leginkább az EMBEREK szolgálatának szentelik, politikai nézettől függetlenül. Én is végig éltem már több rendszert, ez nem ettől függött soha, hanem a szakma, a HIVATÁS szeretetétől, az emberek segítéséről. Ahogy teszi ezt egy tűzoltó, katona, bv-s, eüs is.

Aztán ahogy telnek az évek, csak azt látom, hogy lemaradok a gyerekeim életéről, a családi eseményekről, az ünnepekről, éjjel-nappal megyek, majd ezért cserébe állandóan visszaírnak a betervezett szabadságomról, mert hát annyira baromi sokan vagyunk, kamuznak nonstop. Nem csak minket, de az embereket is hülyének nézik, akik pontosan látják, hogy alig van rendőr az utcán.”

„Mielőtt elkezditek a „te vállaltad” stb szövegeket, gondoljatok arra, hogy én ezt nem vállalatam.

Egy teljesen más rendszerbe szereltem fel, ahol úgy kellett megharcolni a jó helyekért, kihalásos alapon ment minden. El tudtam jönni szabadságra, tudtam, hogy x évente előléptetnek, ha síkhülye vagyok, akkor is, és tudtam, hogy nem kell örökké a 0-24 stressz, halál, szolgálattal járó tragédiák látványában élnem, mert ott lesz a korkedvezmény. Napról napra érzem, hogy ezt nem fogom bírni hatvanx éves koromig. Mert vagy az egészségem, vagy a pszichés állapotom, vagy mindkettő rámegy.

Amit azzal honorálnak majd, hogy lapátra tesznek és pont lesz@rják, hogy mit tettem le az elmúlt x évben az asztalra, és ami a legfontosabb: hogy mennyit áldoztam mindezért az életemből.

A valamit valamiértből már csak a mi részünk maradt meg, de cserébe nem várhatunk semmit

Se fizuemelés, se életpálya, még csak tervben sincs, nemhogy valamilyen fázisban. Egy járőr már kevesebbet keres bárkinél az országban. A mézesmadzagos hathavi is csak a tábornokoknak lesz jó, annyit kap majd egy parkettás a fent leírt mutatványokért cserébe, mint 12 járőr összesen, akik beledöglenek lassan a szolgálatba.

Mert nem érdekli őket. Mert minden meg van oldva, a statisztika csillog-villog, a többi meg nem számít

Egy hét és lemegy az első leszerelési hullám, rengeteg kolléga búcsúzik hamarosan, és nézi civilként a 6 milliárdos tűzijátékot, amit valahogy sikerült a költségvetésből kigazdálkodni, nem úgy, mint a béremelést.
Sajnálom az embereket, a családomat, az összes hivatásost.

Sajnálom, hogy én sem innen megyek majd nyugdíjba, mert erre nincs reális esély, hogy kibírjam. Már a 3 évet sem írnám alá. Pedig nem ezt érdemli sem a hivatás, sem pedig az állampolgárok.”

Olvastuk elkeseredve, hogy milyen kétségbeesetten ír egy nagyon foltos szakma képviselője

 

szakma

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük