Munkát, kenyeret? Május elseje új követelése: Alapjövedelmet!

Május elseje hagyományosan, a II. Internacionálé határozata alapján 1890-től a munka és a munkások nemzetközi ünnepnapja.

Harci ünnep

Az év legszebb szakaszában természetes a majálishangulat, a sör-virslis sátoros ünneplés. Emellett azonban május elseje mindvégig harcias ünnep maradt, hiszen jogos a gyanú, hogy a munkáltatóiktól, a gyárak tulajdonosaitól csak addig remélhetnek tisztességes bánásmódot, amíg szervezett erőt mutatnak és kiharcolják jogaikat…

Az alku nem lett könnyebb

Az 1890 óta eltelt 130 évben, különösen az utóbbi évtizedekben szinte minden megváltozott, ami a munkásmozgalom fénykorában május elseje tartalmát adta. Ledőltek a hagyományos nagyipar bástyái, megváltoztak a szervezkedés feltételei, és a hajdan erős, öntudatos szervezett munkásság sorvadásával gyökeresen átalakult a harc terepe.
Egyvalami azonban nem változott: azoktól, akik az alkuban az összes adut a kezükben tartják, újra meg újra ki kell kényszeríteni az engedményeket.

Alapjövedelmet!

2020-ban a magyar május elseje fő kérdése, hogy meddig tűrjük még a kiszolgáltatottságot, a munkaügyi szabályok lazítását a munkáltatók javára, és mikor fordulunk szembe a „munkaalapú társadalom” gúnynévvel illetett, rabszolgatörvényt bevezető rezsimmel?
A koronavírus-válság ráadásul minden korábbinál erőteljesebben napirendre tűzte a minden magyar állampolgárnak feltétel nélkül járó alapjövedelem követelését. Abban a világrendben, ahol már senki nem hiszi el a teljes foglalkoztatás ígéretét, és egyre nagyobb tömegek kiszorulásával kell számolni a munka világából, a „Munkát! Kenyeret!” követelést fel kell váltani a „Mindenkinek méltó alapjövedelmet!” követeléssel.  Mindenki dolgozzon, dolgozhasson ezután akár saját örömére, akár a közösség javára, de az, hogy milyen munkát végez, és ebből megélhet-e, többé ne a tőketulajdonosok profitszempontjaitól függjön!

Magyar György: most ne felvonuljunk, inkább adományozzunk! —  egyenes beszéd az Egyenes Beszédben