Banánköztársaság
„Művész ne politizáljon? Ezt mikor olvassák Petőfi, Sinkovits vagy Ady fejére? (ja, bocs, Adynak már elkezdték…)”
Amikor valaki azt mondja, egy művész ne politizáljon, borzasztó és veszélyes szűklátókörűségről tesz tanúbizonyságot – írta közösségi oldalán Ágoston László énekművész, a Moltopera vezetője, blogger.
(Cikkünk címét Vágó István közösségi oldalán adta a bejegyzéshez)
- ’48-ban ki indította a forradalmat, ha nem egy költő?
- ’56-ban ki szavalta el a Nemzeti dalt, ha nem Sinkovits?
- ’89-ben ki, ha nem Cserhalmi?
Az az ország, ahol a művész nem politizálhat,
talpnyalóvá, az úri csontot leső ölebbé silányítja a művészeit. Hiszen a művészet pont, hogy a korra, a hétköznapokra kéne, hogy reflektáljon, nem?
Az az ország, amelyben nem hangozhat el a színpadról a hatalom kritikája, a zsarnokság láncára veri a kultúrát és a gondolatcenzúra bűnébe esik. Megfélemlíti a gondolkodót és a gondolatok ébreszőit is.
Az az ország, ahol meg kell, hogy gondolja az író, mit ír, a színész, mit játszik és a festő, mit fest, nem lehet szabad többé. A kultúra bebörtönzésével a nép milliónak gondolkodását börtönzi be bármely rendszer. Mert nem Mari néni dolga elsőként hangosnak lenni és ellenállni, hanem azé, akire hallgatnak is. Akinek van közönsége. Mari néni dolga meghallgatni a korra adott választ, megfontolni, jól átgondolni és eldönteni, hogy elfogadja vagy vitatja azt.
A közgondolkodás irányításának a felelőssége
mindig is a Petőfik, Adyk, Bartókok, Sinkovitsok, Alföldik, de Hankissok és Kéri Lászlók vállát kellett, hogy nyomja elsősorban. És ebből nem lehet kimetszeni a politikát.
Mik vagyunk mi, művészek? Talán pártkongresszuson felakasztott csillogó karácsonyfadíszek, ha nem mondhatjuk azt, amit mondani akarunk, amit mondanunk kell, mert mondani egy belső hang vezérel?
Ki lehet annyira ostoba,
hogy elfogadhatná, ha bármely hatalom (az újságírás mellett) a művészet szabadságát béklyóba verve írtja ki a szabad gondolkodást egy országból? Lehet-e szabad – és mikor heverheti ki megnyomoríttatását – az a nemzet, amelynek gondolatait cirkuszi állat módjára kondícionálják jutalommal és büntetéssel?!
Ezt vegye észbe, aki a művészek szólásszabadsága ellen érvel!
Szerző
