Mindannyian járunk vásárolni. Ki a piacot részesíti előnyben, ki a sarki vegyest, ki a bevásárlóközpontok hiper-szupereit, történetünk szempontjából mindegy. Az árak mindhárom helyen baromi magasak. Mindannyian érezzük, de azért van egy kivételezett réteg.


Azt nem tudom, hol vásárolnak, vagy milyen titkos jel jogosítja fel őket az ország összes helyén az irdatlan kedvezményre,

de a kormánymegszólalók mindazt, amit mi, halandók méregdrágának érzünk, potom áron kapják. Különben mi magyarázná, hogy csak azt hallani Orbántól, Rogántól, Matolcsytól, a névtelen szóvivőhegyektől és az arctalan funkciktól, hogy “jobban teljesítünk”, meg, hogy karnyújtásnyira Ausztria”. Az ember tiszta hülyének érzi magát, hogy biztosan ő a szuperlúzer és mindenkinek jó, csak neki nem.

Pedig egy lótúrót!

A közösségi oldalon jelent meg az alábbi történet. Ha magáéra ismer, az nem a véletlen, hanem az Orbán-kormány műve!

“Álltam a sorban egy bevásárlóközpontban, amikor a szomszéd kasszánál egy idős asszony magas hangja csattant fel:

  • Mennyi? Már hogy’ lenne 8 ezer forint? Valamit félreütött! Ne nevettessen már!

A pénztáros csendben ellenőrizte a monitoron a beütött tételeket.

  • A két zacskó cseresznye 6240 forint…

Az asszony közbevágott.

  • Na ugye mondtam! Megmondtam! Hogy lenne már annyi? Maga szerint ez 20, vagy 30 kiló cseresznye? Mi?

Az idős asszony kihúzta magát és diadalittasan nézett körbe, vajon mindenki látja, hogy ő most beolvasott ennek a pénztárosnak, aki át akarta őt verni?

  • Nem, hölgyem. Ez valamivel több, mint 3 kiló, de…
  • Na ugye!
  • Kilója 1999 forint…
  • Ne őrjítsen már meg! Hogy lenne? 199 forint… Az csak 199 forint, nem? Az nincs egy ezres a három kiló…

Az asszony hangja elhalkult, zavartan kotorászott a pénztárcájában, legalább húsz centivel alacsonyabbnak látszott, mint pillanatokkal korábban.

  • Stornózom, jó? – kérdezte a pénztáros. – Én nem vinném el ennyiért, így szezonban. Nem Ön az egyetlen, aki félrenézte az árat. Agyrém mennyibe kerül, nem?

A néni bólogatott.

  • Nincs is nálam annyi pénz. Ne haragudjon, hogy kiabáltam, de kétezer forint? Egy kiló? Azt hittem, 200. Édes Istenem…

Körbenéztem. Senki nem nevetett kárörvendően.”

Ezzel egy időben biztosan tovább épült pár stadion, a Balatonból is haverközelivé lett pár négyzetkilométernyicske, a Várban is kiutalódott pár lakás az arra érdemeseknek mélyen áron alul és Orbán Viktor is nyugodtan könyökölt a gangján, végignézve a csodás panorámán, amihez lassan hozzászokik a szeme, és megállapította, hogy “ez férfimunka volt”.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét